Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 26 (16. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN, az MDF
501 figyelembevételével, mint nyolc hónapban összesen?! Láttuk, augusztusban 1,2 milliárddal nőtt egy hónap alatt a költségvetés deficitje. Ha elfogadjuk a kormány prognózisát, innentől kezdve átlagosan havi 65 milliárddal kellene növekednie. Kérem, ezt - megmondom őszintén - teljes abszurdumnak és egész egyszerűen megalapozatlan prognózisnak tartom. Hozzá kell tennem, hogy az igen tisztelt jelenlegi koalíció pénzügyi váteszei nem előzménymentesen jósolnak ilyen vadakat. Tavaly, amikor az 1993. évi költségvetést nekem volt módom benyújtani, akkor is hasonló számok hangzottak el. Kérem, engedjék meg, hogy a tavaly i Országgyűlési Naplóból idézzek két idézetet, az akkori ellenzéki vezérszónokok felszólalásából. Az Országgyűlési Napló 27 646. oldalán Békesi László a következőket mondta: "Egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy a 214215 milliárdos deficit tartható les z. A gazdaság teljesítményei ezt nem látszanak alátámasztani." (15.40) Soós Károly Attila, a szabaddemokraták vezérszónoka azért ennél jóval tovább ment. Felszólalása megtalálható az Országgyűlési Napló 27 638. oldalán. Szólott imigyen: "Nyilvánvaló, hogy a pótköltségvetés csökkentett bevételi előirányzatai is túlzottak. Az eredetileg tervezett 185 milliárd forint helyett most 214 milliárdról szól az előterjesztés. Nehezen elképzelhető - és figyeljünk , én nem ismerek olyan szakértői véleményt, amely szeri nt elképzelhető, hogy ez a hiány ténylegesen 240 milliárd forintnál kevesebb lesz." Még a hivatalos év végi eredmény közzététele előtt is ugyanez a 240 milliárdos várható éves deficit jelent meg sok kutatóintézet, többek között a Gazdaságkutató Intézet rés zéről is. Tessék megnézni a napi sajtót, amelynek vezetője ma a miniszterelnöki tanácsadó testület illusztris tagja. Kérem, az önök kezében van a zárszámadás. Tényként lehet rögzíteni, hogy mindeme jóslatok mellett 199 milliárd lett a tavalyi költségvetés végösszege. Soós Károly Attila azt mondta, nem ismer olyan szakértőt, aki 240 alatt látná ennek a realitását. Én tisztelettel javaslom a jelenlegi kormánykoalíciónak, keressenek olyan általuk nem ismert gazdasági kutatókat és professzorokat, akik valamely est az ilyen 4050 milliárdos költségvetéselszaladási jóslatokhoz képest valamilyen reálisabb számot is meg tudnak jeleníteni, mert különben - megmondom őszintén - nagy aggállyal kell a kormányzati ciklus elébe nézni, ha ilyen nagymértékű hibaszázalékkal dolgoznak azok, akik az akkori ellenzék, most pedig a kormánypárt tanácsadói. Úgy vélem, hogy a tények: a tavalyi teljes költségvetési deficit és az első nyolchavi számok - ahol is a deficit időarányos 59,2 százaléka az időhöz képest 67,7 százalék - elmara dnak az irányzatoktól. Úgy hiszem, a tények alapján - a tavalyi és az idei nyolc hónapi tények alapján - jogom és erkölcsi alapom van arra, hogy alapvetően megkérdőjelezzem ennek a 390 milliárdra elfutó költségvetésnek a prognózisát. De meg kell kérdeznem, mit kezdjük akkor azzal a mármár kabalisztikusnak tűnő 4050 milliárddal, ami itt intézményesen, legalábbis a mi kormányzati időnkre vetítve mint költségvetési többlet megjelenik. Hozzá kell tennem, teljesen más az attitűd tavaly és teljesen más az idén. Tavaly a kormányzó koalíciót képező két párt ellenzékben volt. Világos, hogy egy ellenzéki pozícióban lévő pártcsoportosulás pesszimista jóslatokkal szórakoztatja a választópolgárokat, különösen akkor, amikor választások előtt állunk. Érthető, magyarázhat ó, azt kell mondanom, még a politikai etika normáiba is beleférő magatartás. 1994ben, a választások után, az új kormány esetében más a motívum. Elhangzott a nagy ígéret az olcsó államról, amelyik meg fog takarítani 4060 milliárdot. A pótköltségvetés össz eállítása során ez a léggömb kipukkadni látszott, ezért ki kellett találni egy olyan fiktív költségvetési deficitet, amelyhez képest azt lehet mondani, hogy mi lett volna, ha. Erre csak egy idézetet szeretnék felolvasni az Állami Számvevőszék részéről és itt Nyikos úr előadásában is elhangzottakból. Szó szerint idézek ismét: "A pótköltségvetések jellemző
