Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - HIDASI REZSŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
457 Ez további lehetőséget teremte ne erre, hiszen megengedné - ad absurdum , hogy dologi kiadásokból bért emeljenek, beruházásokból jutalmat fizessenek és így tovább. Ez tehát szakmai szempontból nem támogatandó, nem támogatható javaslat. Befejezésül, tisztelt Országgyűlés: természetesen értem azt, amit a miniszter úr mondott, hogy a pótköltségvetési törvényjavaslatban nem lehet gazdaságpolitikai koncepciót megfogalmazni, és nem lehet elvárni egy kormánytól kéthárom hónap után, hogy minden lényeges kérdést bemutasson. Legyen szabad azonba n arra emlékeztetnem, hogy a kormány programjában, amit ez az Országgyűlés elfogadott, az államháztartás reformja kiemelt jelentőséget kapott. Tudom, hogy az állami kiadások tételes felülvizsgálata és egy nulla bázisú költségvetés készítése borzasztó nehéz és hosszú feladat. Nem is azt hiányolom, hogy ezen a nagyon hosszú és rögös úton nem tettünk még lépést előre - de azt gondolom, hogy hátrafelé sem szabad lépni. Legalább hátrafelé ne lépjünk, mert ezzel a javaslattal, amit ecseteltem, hogy tudniillik tel jes liberalizmust szeretne a kormány kapni a központi költségvetési pénzekkel való gazdálkodásban, ez az államháztartás reformja szempontjából visszalépést jelentene. Köszönöm, elnök úr. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönö m. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes bizottságok véleményének, állásfoglalásainak ismertetésére kerül sor. Tájékoztatom önöket arról, hogy a költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Hidasi Rezsőnek, a költségvetési bizottság előadójának. HIDASI REZSŐ , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a költségvetési és pénzügyi bizottság többségi véleményét ismertetem. A költségvetési és pénzügyi b izottság többségének véleménye szerint az államháztartási törvény vonatkozó előírásai alapján egyértelműen szükséges volt az 1994. évi pótköltségvetés kidolgozása. Az Állami Számvevőszék is megerősítette jelentésében, hogy az év közbeni pénzügyi folyamatok jelentős hiánynövekedést okozó hatása és a tartalékfelhasználást érintő determinációk miatt a kormány köteles volt a pótköltségvetést benyújtani. Nagyon lényeges szempont, hogy a pótköltségvetés jogi szempontból megfelel az államháztartási törvény előírás ainak. A pótköltségvetés nagy pozitívumaként emelhető ki, hogy a javasolt intézkedések többsége nem átmeneti jellegű, hanem a hosszabb távú célkitűzéseket is szolgálja. A pótköltségvetés vitája során nem lehet azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az inflác iógerjesztő hatás minimális, nemcsak a léptékek miatt, hanem azért is, mert az inflációnövelő intézkedések hatását infláció ellen ható cselekvési szándék is mérsékli. Azt is látni kell, hogy a fogyasztási adó tételeinek növekedése - a termékkörből adódóan - döntően a magasabb jövedelműeket sújtja, s ahol egyes intézkedések okán a legrászorultabb rétegek érdekei sérülnek, ott a pótköltségvetés még ellentételezést is javasol. A többségi vélemény támogatja azt a célkitűzést is, hogy a gazdaság egészséges ütemű fejlődéséhez meg kell teremteni a feltételeket, és ennek érdekében szükség van a gazdaság stabilizálására, a központi költségvetés és az államháztartás egyensúlyának javítására, a külső eladósodási folyamat lassítására, a nemzetközi folyó fizetési mérleg passzívumának javítására. Úgy ítéljük meg, hogy e fontos céloknak is megfelel a benyújtott pótköltségvetés. Úgy látjuk, hogy a kormány mindehhez a nagyon összetett és erőt próbáló feladathoz megalapozott intézkedéscsomagot dolgozott ki. Nagy pozitívumnak t artjuk, hogy az 50 milliárd forintos intézkedésgyűjtemény reális és megalapozott, s legalább annyira lényeges, hogy ezen belül a direkt tehernövekedés csak 34 milliárd forint. A hiány kordában tartásának fő eszközeit a kormány nem a terhek növelésében tal álta meg, hanem az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodásának
