Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke:
456 ugye a helyi önkormányzatok céltá mogatásaiból fel nem használt összeg. Ez valójában a helyi önkormányzatoké, de a jogos tulajdonos nem használja ezeket a pénzeket különböző okok miatt. Az okokat teljeskörűen nem ismerjük, jeleztük azonban ezt a kérdést júliusban egy jelentésünkben, ahol l eírtuk, hogy gyakorlatilag az ÁFI számláján az ÁFI javára kamatozik ez a 11 milliárd forint, miközben, ahogy azt miniszter úr említette, az állami költségvetés arra kényszerül, hogy magas kamatozású kincstárjegyekkel szerezzen pénzt a likviditási gondjaina k a megoldásához. Tehát mi azt gondoljuk, hogy miután az Állami Fejlesztési Intézet a Pénzügyminisztériumnak a vállalata, bankja, ez úgy is mondhatnám, talán családon belüli kérdés, hogy mobilizálom azt a pénzt, mobilizálhatjuk azt a pénzt, mobilizálhatná a kormány azt a pénzt, ami átmenetileg ott van különböző okok miatt. Ezeket az okokat fel kellene tárni, hogy meddig lesznek ott. Lehet, hogy véglegesen, mert - mondjuk - meghiúsultak bizonyos beruházási célok, amelyeket ezek a pénzek finanszíroznának, fin anszíroztak volna. Van erre már példa. A kormánynak van egy rendelete, 121/1994es kormányrendelet, amely figyelembe veszi a költségvetési szervek szabad bankszámlán levő pénzeit a forgóalap kímélése céljából. Én szíves figyelmébe ajánlom ezt a gyakorlatot vagy ezt a megoldási módot a pénzügyi kormányzatnak, hogy az ÁFInál levő pénzek mobilizálása céljából is hasznos lenne ezt mérlegelni. Hiszen ott még további 3 milliárd forint is szerepel a Világkiállítási Alappal kapcsolatban kibocsátott kötvények bevét ele nyomán, és ez a bevétel nem az alapnak a bevételeit növeli, hanem az ÁFInál kamatozik. Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogyha a helyzet olyan drámai, ahogy azt a miniszter úr bemutatta, akkor különösképpen indokolt számba venni minden olyan forrá st, amikkel a véleményünkben, a miniszter úr véleményében, expozéjában és más forrásokban, más információkban találkoztunk. Befejező gondolatként szeretnék két elvi kérdést érinteni, amiről Békesi úr az expozéja befejező részében beszélt. Az egyik kérdés a z, hogy a törvényjavaslat szerint 8,3 milliárd forinttal csökkentik a központi költségvetési szervek támogatását. A miniszter úr említette, hogy itt készletbeszerzések fékezése, gépkocsivásárlások halasztása és egyebek szerepelnek. Azonban mégis azt mondom , azt mondjuk, hogy a feladatokat nem csökkentette a kormányzat, tehát valójában a fűnyírás szót használta a miniszter úr, lehet, hogy a fűnyírás szó nem helyes, talán a faragás helyesebb kifejezés, vagy jobban közelíti ezt a megoldási technikát, mégis a f eladatot nem csökkentette a kormányzat, miközben pénzeket vett el a központi költségvetési szervektől. Tehát ez a megoldás szakmailag nem egészen támogatható. És ami ebből következik, az valójában a leglényegesebb szakmai kritikánk. Azt gondolom, hogy éppe n azáltal, hogy nem feladatcsökkentéssel történik a pénzek visszafaragása, hanem olyan módon, ahogy azt a miniszter úr említette, végül is az a javaslata a kormánynak, hogy a parlament engedje meg a kormány számára azt, hogy szabadon fölhasználhassa a kiem elt előirányzatokat is. Jelenleg az államháztartási törvény megengedi azt, hogy a fejezeteken belül a címek között a kormány átcsoportosíthasson. Ez egy elég liberális államháztartási törvény ebből a szempontból, összehasonlítva más országok hasonló szabál yzataival, törvényeivel. Ez a javaslat, amit a kormány tesz, egészen liberális módon kezelné a közpénzeket, jóllehet a közpénzekkel való gazdálkodás egy szoros gazdálkodás, ha úgy tetszik, tételes elszámoltatást és engedélyezést indokolna, és én azt gondol om, hogy ez egy nagyon veszélyes út lenne, hogyha az államháztartásban levő pénzeket, a központi költségvetésnek a pénzeit, úgymond, ilyen liberális módon kezelné az Országgyűlés, kezelné a kormány. Ez kicsit úgy tűnik, mintha bedobnánk a gyeplőt a lovak k özé, és ezek után olyan gyakorlati anomáliák keletkeznek, amikre szintén rámutattunk korábbi jelentésünkben, hogy a különböző költségvetési intézmények között hallatlan és indokolatlan béraránytalanságok alakultak ki. (10.30)
