Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 21 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felaszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - MORVAI FERENC (FKGP):
440 Azt is tudjuk, hogy mi az elavult technológiánkkal nem tudunk versenyezni a Nyugattal, egyelőre, éppen ezért nekünk Kelet f elé kell fordulni, mert ott a mi technológiánk, a mi technikánk esetleg nyugati színvonalnak számít. E technológiát és e lehetőséget ki kell cserélnünk nyersanyagért, hisz óriási nyersanyagokkal rendelkezik a nagy keleti szomszédunk. Pontosan erre a nagyon fontos tényre szeretnék rámutatni akkor, amikor kérem a Házat nagyon sok száz, ezer vállalkozó és pár száz, még mindig működő nagyvállalat érdekében, hogy módosítsák az importáfát, amit sajnos, a legutóbbi rendelkezések értelmében előre kell kifizetni, am ikor megérkezik az áru az érintett vállalkozó számára, még a vagonban vagy a kamionban van. Tehát nem akkor, amikor megkapja a vállalat vagy vállalkozó az érintett nyersanyagért, márványért, fáért vagy bármilyen jellegű üzemanyagért a pénzt, hanem akkor, a mikor beérkezett az országba. Nem elegendő az a probléma, hogy a mai uzsorás banki kamatok mellett finanszíroznia kell a vállalkozónak az ellenértéket hosszú hónapokig, hanem amikor megérkezik az áru, akkor még őneki kell belefektetnie közel 30 százalékát a különböző vám, illeték, áfa- és egyéb költségek tekintetében az áruba. Oda kell adni az államnak. Hogy mikor fogja értékesíteni országunkon belül ezt az árut, az kérdéses. Lényeg az, hogy további 30 százalékot neki kell még fizetni, addig nem nyúlhat a z áruhoz. Most csapdába kerül a vállalkozó, mert amennyiben nem tudja fizetni az áfát, nem nyúlhat az áruhoz. Igen ám, de a vasút pedig addig, míg ki nem fizeti a vasúti költségeket, nem enged az áruhoz nyúlni. Ez pedig azt jelenti, hogy - példát mondok - két vagon árunál, mondjuk, fa esetében 24 óra vasúti állási költség elviszi az árunak az értékét. Mesterségesen tönkremennek így azok a vállalkozók és vállalatok, akik és amelyek még dolgoznak. Ezzel kapcsolatosan tisztelettel kérem e Házat, hogy valamilye n azonnali döntés formájában intézkedni kellene, hogy 3060 napos, negyedéves fizetési haladékot kapjon az a vállalat és vállalkozó, akinek beérkezik így az áruja, hisz 30 százaléka az áru értékének, amit ki kell fizetni. És ne kelljen külön bankgaranciát, ne kelljen külön egyéb biztosítékot a vámhivatalnak letennie, hisz maga az áru lehetne fedezet, hisz az háromszorosan nagyobb érték, mint az az áfa, amit ki kellene fizetni. Ez az első kérdés, és ezzel kapcsolatosan Szekeres úr mondanivalójára utalva két szempontból is kérnék azonnali intézkedést, döntést. Egyrészt azért, mert e kormányzat programjában is, választási ígéreteiben is megígérte, hogy támogatja minden erővel a vállalkozókat, megígérte, hogy föllendíti a gazdaságot, és ez is lehet az egyik form ája. Ez lenne az első téma, amiért fontosnak tartottam most szólni, hisz sok száz vagon áll vállalkozók részére a vasútállomásokon, és nem engedik kipakolni, mert nem tudták a vámot, az áfát kifizetni. Miért előlegezzenek még ezek az így is kizsebelt válla lkozók az államnak, hisz örüljünk, hogy megtartották a keleti piacot, és segítsünk nekik, hogy tovább is ott tudjanak maradni mindannyiunk érdekében. Ebben a formában is ez lett volna az első. Tudom, hogy elcsépelt, és talán nem is idetartozó kérdés a vilá gkiállítás, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül, és ismételten föl kell hogy hívjam a Ház figyelmét mindannyiunk számára az óriási gazdasági veszélyre. A lényegről, a 84 milliárd körüli kifizetésről, ha most döntenénk, és abbahagynánk a világkiállítás t, már a múlt felszólalásomkor beszéltem... De szólnom kell arról, hogy a napokban olyan híreket hallunk, hogy talán mégis lesz vállalkozói világkiállítás, talán mégis megrendezzük. Éppen ezért a vállalkozói világkiállítás kapcsán úgy gondolom, mi magyar v állalkozók vagyunk olyan helyzetben, úgy gondolom, mi magyar vállalkozók képesek vagyunk arra, hogy e világkiállítást megrendezzük, a kormánynak csupán hitelt, segítséget kellene nekünk nyújtani. (Derültség a bal oldalon.) Elnézést, tudom, hogy nevetségesn ek tűnik. De nem nekem tűnik nevetségesnek, az úrnak. (9.10) Nagyon kellemetlenül érzem magam helyette is, hiszen nem hiszem, hogy átgondolták, milyen óriási anyagi kára keletkezik országunknak. Egyrészt már keletkezett azért, mert úgy tűnik, hogy ez a kor mány meggondolatlanul, előre kiszivárogtat és bejelentget különböző dolgokat, mint például,
