Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 20 (14. szám) - Mentelmi ügyek: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: - ELNÖK (dr. Salamon László): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
418 a fe ljelentés született, a médiaháborúnak nevezett politikai belvillongás tetőpontja volt 1992 telén és kora tavaszán, abban az időben, amikor.., Isten ments, hogy még egyszer ezt a szót használjam, hogy a "csőcselék".., természetesen nem csőcselékről van szó, hanem hölgyekről és urakról, akik a Televízió elé vonultak olyan táblákkal, hogy "Magyar televíziót!" és "Keresztény televíziót!" - de távol álljon tőlem és bárkitől, hogy emiatt, mondjuk, nacionalizmussal és antiszemitizmussal gyanúsítsam ezeket a felvon ulókat. A feljelentést egyébként a Szokolay Zoltán egykori képviselőtársunk által alapított Közakarat Egyesület néhány tagja tette. A feljelentésből, illetve a feljelentés fénymásolatából nemigen lehet kiolvasni a feljelentők nevét. Én magam nem csodálkozn ék, ha ők csodálkoznának a legjobban azon, hogy két és fél évvel ezelőtt, egy egészen más korszakban, aláírtak egy eléjük tett iratot, egy feljelentést. De hát remélem, hogy emlékeznek rá, és remélem, hogy meg fognak jelenni a bíróság előtt, mint ahogy ter mészetesen azt gondolom, hogy helyesen teszi a Ház, ha hozzájárul a mentelmi jogom felfüggesztéséhez, mert hiszen nyilvánvaló az, hogy méltánytalan dolog lenne, ha bárki, aki a becsületét sértve érzi egy képviselő által, ezt az érzését nem fejthetné ki a b íróság előtt csupán azért, mert az állítólagos sértő országgyűlési képviselő. Egyébként az egyik inkriminált kifejezés, a "talpas", a Közakarat Egyesület egyik tagjának a szövegéből származik. Azt mondta a Közakarat Egyesület egyik összejövetelén az egyik ott szereplő személy, hogy nem kell annyit érzékenykedni, ha szükséges, ő tízezer talpast hoz a Televízió elé, és az ablakon fogják kidobálni azokat, akik arra érdemesek. Én ezt idéztem ebben az egyik inkriminált írásban, és később, amikor a Közakarat Egye sülettől egy helyreigazító levelet kaptam, miszerint ez csak egy tagja volt a Közakarat Egyesületnek és nem jellemző a Közakarat Egyesület egészének mentalitására, természetesen ezt a Közakarat Egyesülettől kapott levelet is közöltük. Talán nem is érdemes a dologra sokkal több szót vesztegetni, azonban szeretném helyreigazítani a mentelmi bizottság elnökét. Ugyanis véleményem szerint nem áll az, hogy a feljelentésnek a tárgya az általam írt válasz a Közakarat Egyesület két tagjának olvasói levelére, amelyet a Beszélő természetesen úgyszintén közölt. Az előterjesztés, amelyet a mentelmi bizottság elnöke készített, de amelynek úgy tudom, hogy a bizottságbeli előterjesztője Balsai István képviselőtársunk volt, azt mondja, hogy a mentelmi ügy tárgyát azonban nem ez a cikk, hanem a cikkel kapcsolatos olvasói levelekre adott szerkesztői válasz képezi. (16.30) Ez egyáltalán nem áll. A feljelentés szerint a feljelentés tárgya a Beszélő című újság 1992. január 25. napján megjelent számában a 19. oldalon - téves ez a s zám, valójában a 3. oldalon - cikk jelent meg K. L. jelzéssel, melyben a feljelentők személyüket sértő kifejezéseket véltek felfedezni. A feljelentők ezután K. L. és Kőszeg Ferenc megbüntetését kérték. Az én válaszom az olvasói levélre csak mintegy bizonyí tékként merül fel, mint annak bizonyítéka, hogy én azonosítom magam a feljelentővel. Így is keresett meg egyébként a rendőrség, hogy nevezzem meg, ki az a K. L. Tisztelt Ház! Mint bizonyára sokan tudják, én valamikor még szamizdat korszakában is szerkeszte ttem a Beszélőt, és akkor megszoktam azt, hogy álneves, monogramos szerzőt nem adunk ki. Én ehhez tartom magam, tartottam magam egy másik ügyészségi megkeresés alkalmával is. Azt gondolom, hogy szamizdat ide vagy szamizdat oda, ez a szerkesztői etikának ré sze, hogy a szerkesztő nem mondja meg, nem adja ki az álneves vagy monogrammal jelentkező szerzőt. Én azt hiszem, ez olyanfajta újságírói etika, mint ahogy az egyházi etikában a gyónási titok, amely nem kiadható. Nem akarom profánul egy szintre hozni a ket tőt, de mindenesetre az biztos, hogy nem fogom megnevezni, ki a K. L. Nota bene, zárójelben jegyzem meg, ha feltételezem, hogy a rendőrség tényleg nyomozott ebben az ügyben, és nem talá lta meg K. L.t, akkor kicsit aggasztónak érzem a rendőrségnek a nyomozói képességét, (Derültség.) ugyanis azt hiszem, nemhogy egy könyvtáros, de egy hetilapolvasásban jártas olvasónak, mondjuk három perc fejtörésbe kerül, hogy megfejtse, kit fed ez a mono gram. De mindegy! Ez legyen a rendőrségnek a problémája!
