Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 20 (14. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a pénzügyminiszterhez - "Meddig lesznek háryjánosok a privatizációs kormánybiztos titkárságán?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
411 Kérdésem valójában arra irányul: elhatározott kormányzati szándéke, hogy a választásokat követően a választásokat megelőző kormányzati tisztségviselőkről bármit bárkinek - kormányfőtaná csosnak - lehete mondani, vagy ez egy elszigetelt eset, amely ellen a kormányzat fel fog lépni, hiszen köztisztviselők ne politizáljanak, főleg valótlanságokat ne állítsanak. Ugyanis a múlt héten a Nap Tvben Mihályi Péter kormányfőtanácsos, a privatizáci ós kormánybiztos helyettese azt a kijelentést tette, hogy a választásokat megelőzően az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke - jómagam... (Derültség.) - szándékosan lassította a jegyek kiadását, hogy ezzel a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyam át mesterkélt, magas szinten tartsa. (Moraj.) Ehhez képest remélem, miniszter úr meg fogja az állításomat erősíteni, hogy ez közgazdaságilag badarság, hiszen 110 milliárd forint értékű kárpótlási jegy kintlevősége esetén 200300 vagy akár 1 millió forint j egy visszatartása az ég adta világon semmit nem befolyásol - azért csúsztatás, mert nem igaz. A hivatal mindig a nagy nyilvánosság előtt végezte munkáját, minden adatába bele lehetett tekinteni. Ha vette volna a fáradságot a kormányprogram elkészítője, akk or nem követi el azt a szarvashibát, hogy 300 milliárd forint értékű jövendő vagyonkínálatról szóljon a kárpótlási jegy ellenében, amikor 160 milliárd forint kell összesen. S akkor nem követte volna el Mihályi úr sem ezt a nagyon súlyos rágalmazást, hiszen tény az, hogy januárban 4 milliárd forint jegyet bocsátottunk ki, februárban 3 milliárdot, márciusban 4 milliárdot, áprilisban 1,3 milliárdot és a következő hónapokban is hasonlóképpen. Csak ennek nem az volt az oka, hogy lassítottuk a határozathozatalt, hanem egyrészt a két vagyoni törvény végrehajtása befejeződött, hiszen a 900 ezer igényből 890 ezret elbíráltunk, és értelemszerűen 10 ezerből nem lehet nagy összegű jegykiadást produkálni. Másrészt a politikai üldözöttek kárpótlási ügyeiben heti átlagban 56 ezer határozatból a fele elutasító határozat volt, hisz objektív okok alapján a vége felé sajnos nagyon sok esetben bizonyítékok hiányában a kérelmet el kellett utasítani. Tehát ezek az objektív okok. A szocialista frakció tagjai között van megyei kárr endezési hivatali csoportvezető, aki el tudja mondani, hogy minden értekezleten egy dolog hangzott el mindig: gyorsítani az elbírálást, nem pedig lassítani. Tehát kérdem tisztelt miniszter urat, elszigetelt jelenségről vane szó vagy esetleg minden áron ar ra tetszenek törekedni, hogy a kárpótlás kapcsán besározzuk azokat az embereket, akik korábban a hivatalban dolgoztak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre dr. Békesi László pénzügyminiszter válaszol. DR. BÉKESI LÁ SZLÓ pénzügyminiszter : Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Kérdése kapcsán megvizsgáltattam az ominózus ügyet - háryjánosokat ugyan nem találtam, de tényeket igen. Tény, hogy Mihályi Péter, aki nem kormányfőtanácsos, hanem a privat izációs kormánybiztos titkárságának dolgozója, a Nap Tvben az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal rovására írta, hogy a választások előtti két hónapban a kárpótlásijegykibocsátást a Hivatal visszafogta - ez valóban elhangzott. E kijelentést a köv etkezőkre alapozta: 1994 márciusában 5,6 milliárdnyi kibocsátás történt, a választások előtti két hónapban, áprilisban és májusban 1,7 milliárd, tehát az előző bázishónapnak körülbelül valamivel több mint az egynegyede. Ezeket az adatokat az ön hivatala té telesen megerősítette, és a Heti Világgazdaság júniusban publikálta is. Az adatok tehát a közvélemény előtt is ismertek és ellenőrizhetők. Ami a kapitális badarságot, mármint a közgazdasági képtelenséget illeti, azért az nem egészen így van. Az tény, hogy a kárpótlási jegyek szabadpiaci árát a kereslet és a kínálat viszonya határozza
