Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
3008 Úgy vélem, a foglalkoztatási törvény és annak m ódosítása arról is szól, hogy a törvényhozók hogyan gondolkodnak a munkaerőpiac szereplőinek várható magatartásáról és mit gondolnak arról, hogy az államnak milyen feladatai és eszközei lehetnek ennek a piacnak a szabályozására. Nyilvánvaló, hogy igen korl átozottak ezek az eszközök. Ebből a szempontból az 1991. évi IV. törvényt alapjában jó törvénynek tartom - tanúsíthatom, hogy a munkaerőpiac szereplői is így ítélték meg általában. Két okból is jó törvénynek tartom - vagy tartottam akkor, abban az állapotá ban. Akkor született ez a törvény, amikor a munkanélküliség még nem volt olyan nagy mértékű, mint a következő években, tehát egyfajta feltételezésre épült, a munkaerőpiaci szereplők feltételezett magatartására. Nyilvánvalóan más országokból gazdag tapaszta latok álltak rendelkezésünkre ahhoz, hogy bizonyos feltételezésekkel éljünk a törvény megalkotásakor, de természetesen nem ismerhette előre a piaci szereplők magatartásának azt a színes és differenciált voltát, amit a gyakorlat bemutatott. Más oldalról a t örvényt nagyon jónak tartottam azért, mert az első olyan törvény volt, amelyik elismerte és intézményesítette a munkaerőpiac szereplőinek közreműködését. Én ezt akkor nagyon nagy jelentőségűnek tartottam. Úgy gondolom, hogy a gazdaság, a piac, a munkaerőpi ac sokkal színesebb, szélesebb, tágabb fogalom, mint ahogy mi a mindennapi gyakorlatban beszélünk, vagy gondolkodunk róla. Hiszen a gazdaságba nemcsak az a megszokott legális tevékenység tartozik, amit a mindennapi fogalomhasználatban ez alatt értünk, hane m a gazdaságba beletartozik az anyagi motivációjú bűnöző tevékenység is, független attól, hogy ezt a jog vagy a közerkölcs elismerie. Ugyanígy a munkaerőpiac szereplőinek reális magatartásába sok minden beletartozik, amit a jog, vagy a törvény nem ismer e l legálisnak. Egyetlen példát mondanék a munkaerő valóságos magatartásával kapcsolatban, ami mindig távol áll, illetve sokkal tágabb a mozgástere, mint amit a törvényhozó, az állam feltételez vagy kívánatosnak tart. A tervgazdaság legszigorúbb időszakában, amikor az önkéntes, vagy önkényes munkahelyváltoztatás is bűncselekménynek minősült, az egyes munkavállaló csoportoknak még akkor is lehetőségük volt arra, hogy valamennyire piaci módon próbálják eladni a maguk munkaerejét. Tehát amikor alaptétel volt, h ogy a munkaerő nem áru, akkor is lehetőséget találtak olyan munkahelyváltoztatásra, ami egyfajta piaci magatartást mutatott, amikor árunak tekintették a saját munkaerejüket. Ez is azt mutatja, hogy az állam elvárása és a munkaerőpiaci szereplők magatartása nagyon különböző. Az előbb említett két szakasz módosító javaslatát azért tartom fontosnak, mert megpróbálja figyelembe venni, hogy az egyén szempontjából is van egyfajta gazdasági racionalitás, és ezt valahol össze kell egyeztetni a közgazdasági racional itással, a társadalmipolitikai racionalitással. Tehát figyelembe veszi azt, hogy az egyén a munkanélküli járadék folyósítása mellett is mindenáron többletjövedelemszerzésre törekszik. Egy tömeges cselekvésnél nyilván meg kell találni azt a határt, ami mé g közgazdaságilag elfogadható, de az egyén törekvéseit is figyelembe veszi. Ugyanakkor az egyén törekvése, ha így ezt figyelembe vesszük, nagyobb esélyt ad arra, hogy a legális munkaerőpiacra visszakerüljön a munkavállaló. Tehát ezt a látszólag nagyon kis elmozdulást nagyon nagy jelentőségűnek és fontosnak tartom ebből a szempontból. Még egy dologhoz szeretnék hozzászólni, illetőleg felvetnék meggondolásra egy javaslatot. Úgy gondolom, hogy az elmúlt 34 évben nagyon sok tapasztalat halmozódott fel a munkae rőpiac működéséről, azokról a megélhetési és túlélési stratégiákról, amelyeket a munkanélküliek elsajátítottak a legális, vagy féllegális, vagy illegális gazdaságban. Azt hiszem, nekünk, a törvényhozás szereplőinek talán még nincs meg igazán az a közös tud ásunk ezekről a folyamatokról, amely szükséges ahhoz, hogy jó törvényt alkossunk. Indokolt lenne meggondolni, hogy egy politikai vitanapot kellene szervezni a munkanélküliség kérdésében. Tudom, hogy az elmúlt ciklusban is volt már ilyen, de nyilvánvaló, ho gy azóta már annyi kutatási tapasztalat halmozódott fel, amelyekhez alkalom adtán, talán a munkaügyi miniszter asszony segítségével hozzájuthatunk, és egy erről szervezett politikai vitanap talán azt a közös tudásunkat gazdagítja, amit erről a kimeríthetet len és
