Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 10 (44. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
2886 Az embernek ez a gazdagsága a történelem folyamán uralkodók és önkényuralmak révén nagyon leszegényedett, a diktatúrák révén pedig az ember veleszületett jogai tekintetében az emberek et nélkülözővé süllyesztették. Szerencsére mindig voltak, s remélem, lesznek a történelem folyamán kiemelkedő államférfiak, gondolkodók, humanisták, Platóntól Morus Tamáson át Rousseauig, akik mindig küzdöttek, hogy az ember szabadnak és egyenlő jogúnak s zületik. A XVI. században a Grotius alapította természetjogi iskolának köszönhető, hogy el tudták fogadni az embernek veleszületett jogait, természetesen az ember természetéből igyekeztek különböző iskolákon keresztül ezt levezetni, és ugyancsak hogy ezt c sak erőszakkal lehet az embertől elvenni. Ide vezethető vissza a jogállamiság gondolata is, mert jogállamiságról csak akkor beszélhettünk, ha az ember teljes jogú, különben az állam csak egy földrajzi terület, ahol a polgárok laknak és léteznek. A természe tjogi iskola azonban, érthetően, századokra visszamenően képtelen volt egy összefoglaló, mindenkire érvényes alapvető jogokat megállapítani. Az 1776. évi amerikai függetlenségi nyilatkozat, valamint az 1789. évi francia nemzetgyűlés ünnepélyes nyilatkozata már próbálkozott az ember alapvető jogainak felsorolására, de ezek mégis csak egyegy országra, amerikai és francia polgárokra vonatkoztak, bár hatásuk kétségtelen, messze túlment a határokon. A második világháború után a győztes nagyhatalmak elhatározták , hogy a béke érdekében ismét létrehoznak egy világszervezetet. (13.00) Az emberiség történetében először ezen világszervezet 58 tagja egyhangúlag elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványát, amely harminc szakaszban összefoglalja a minden ország minde n emberét megillető alapvető jogokat. A kiáltvány az emberiség jogi bibliája, amely az ember alapvető jogain kívül igényli az ember személyi méltóságának elismerését és védelmét; nemes szavakkal emlékezik meg a családról, amelyet a társadalom természetes é s alapvető egységének minősít, ami jogosult az állam védelmére. Megállapítja, hogy az embernek jogos igénye, hogy dolgozhasson, művelődhessen és képességeinek megfelelően boldogulhasson. Mindenkinek joga van - olvassuk , hogy saját maga és családja jólété nek, egészségének érdekében a megfelelő életszínvonalat elérje, beleértve az élelmezést, ruházatot, lakást, orvosi ellátást, illő nyugdíjat, munkanélküli segélyt, munkaképtelenség és egyéb esetekben támogatást. Ez a szociális biztonság, amelyet 50 évvel ez előtt az Egyesült Nemzetek Szervezetében az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványa már leszögezett. Lényegében itt van a szociális igazságosság gyökere is. A kiáltvány 20. §ának 3. pontját szeretném minden kormány, minden miniszter ajtajára és minden hivatal b ejáratára odaszögezni. Ez pedig így szól: "A nép akarata legyen a kormányzat tekintélyének alapja." Ugyanis a kormány a hatalmat kizárólag a nép érdekében gyakorolhatja. A kiáltvány szükségesnek tartja, hogy az emberi jogok gyakorlására és nevelésére a fia talságot tanítsák. Reméli a kiáltvány, hogy ezeknek a megvalósításával, az emberi jogok gyakorlásával, a szociális igazságosság megvalósításával békét, együttműködést tudnak az emberek között elérni. Talán az egyik legfontosabb meghatározása az 1. §, amely ben jelzi, hogy nem elég a kormány igyekezete, hanem szükséges, hogy a polgárok ráébredjenek arra, hogy a jogaikkal élniük kell. Ez így szól: "Az embernek embertársa iránt a testvériség szellemében kell cselekednie." Ebből a felebaráti szeretet, a kereszté ny értékrend is kicsendül. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nemzetünk ebben az évszázadban három idegen megszállást túlélt, a nép áldozatkészségének és szabadsági törekvéseinek köszönhetjük, hogy szabadok és függetlenek lettü nk. Azt azonban nem állapíthatjuk meg, és nem is mondhatjuk, hogy az Egyetemes Jogok Emberi Kiáltványának minden tekintetben eleget tettünk. Csak egyet, akár a szólásszabadságot megemlítve, mondhatjuke, hogy a polgár a társadalom minden területén - egyesü letekben, gyűléseken vagy a munkahelyén - félelem és következmények nélkül beszélhet?
