Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 6 (43. szám) - Személyi ügy: - Határozathozatal a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény-javaslat módosító javaslatairól - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2821 végrehajtása terén érdemi lépések nem történtek. A probléma jelentősége és gazdaságpolitikai súlya természetesen ismert volt, és nemcsak az 1993as esztendőben. Az államháztartási reform elmaradása mellett tavaly - a ciklikus elemekkel szemben - diszkrecionális lépések is jelentősen rontották a költségvetési folyamatokat. (17.20) Ez elsősorban a költségvetési kiadások növekedésében mutatkozott meg, amit szociális - és ez helyes - és politikai szándékok egyaránt motiváltak. A kiadások többleteib en nemcsak az új kiadási elemek, hanem a régiek erőteljes növekedése is szembetűnő volt. A diszkrecionális elemek érvényesülését jelezte a pótköltségvetés, illetve annak szerkezete. A költségvetési folyamatokra az a felfogás is rányomta a bélyegét, amely s zerint a költségvetési deficit növekedése nem okoz jelentősebb makrogazdasági feszültséget, sőt az aggregált kereslet egyik elemeként fontos szerepet játszik még a recesszióból történő kilábalás keresleti oldalról történő elősegítésében is. Ez a költségvet ési politika szerepét, a költségvetési deficit átmeneti gazdaságokban történő növekedésének makrogazdasági hatásait hibásan felmérő szemlélet eredményezte azt, hogy a deficit növekedését tolerálták, az erőfeszítések nem a hiány csökkentésére, hanem annak f inanszírozására irányultak. A költségvetési hiány növekedését elfogadó, sőt gyakran támogató vélemények egyik fontos érve, hogy a gazdasági átalakulás során az összesített kereslet jelentős mértékű visszaesése nyomán a piacok összeomlása, valamint a belső jövedelmek drasztikus zuhanása következne be a korábbi hagyományos exportpiacok összeomlása, valamint a belső jövedelmek csökkenése miatt. Ezért a makrogazdasági kereslet fenntartása érdekében szükséges a hiány növekedése, amely ellensúlyozza az összesítet t kereslet többi elemének - a beruházásoknak, a fogyasztásnak és a nettó exportnak - a szűkülését. A költségvetési deficit azonban tavaly sem eredményezte a várt pozitív hatásokat. Az összesített kereslet alakulásában a hiány növekedése mellett legalább ol yan fontos volt a deficit makrogazdasági hatásainak érvényesülése. A költségvetési hiány emelkedése miatt erőteljes kiszorító hatás jelentkezett, amely a vállalkozói szektor beruházási keresletét mérsékelte és a beruházások stagnálásához vezetett. Az állam adósságok további halmozódása 1993ban összességében kedvezőtlen következményekkel járt. Különösen aggasztó volt a dinamikája, amely az utóbbi három évben nagymértékű gyorsulást jelzett. Növekedésének üteme meghaladta mind a GDP, mind a fogyasztói árszint növekedését, és ezért az államadósság relatív és reálértéke is gyorsan emelkedett. 1993ban elért nagysága már veszélyes, és jelentős kiigazító lépések nélkül középtávon fenntarthatatlan költségvetési folyamatokra vezet. Az államadósság mértéke nemzetközil eg is kiugróan magas eladósodottságot mutat, különösen ami a Magyarországgal azonos fejlettségű gazdaságokat illeti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy növekedése kedvezőtlen következményekkel járt a következő területeken: A növekvő adósságszolgálati kiadások é s a reálkamatlábak, illetve a gazdaság reálnövekedési üteme közötti tartós eltérés miatt egyre nagyobb mértékű elsődleges többlettel és az elsődleges egyenlegben érvényesülő költségvetési restrikcióval lehet csak megállítani az államadósság és a költségvet és adósságszolgálati kiadásainak bővülését. Az államadósság emelkedése változatlan kamatszínvonal mellett is növeli az adósságszolgálatot, ami fokozottan igaz emelkedő kamatlábak esetén. Az államadósság gyors felhalmozódása olyan állandó elkötelezettséget jelent a mindenkori kormányok számára, amelynek mértéke az adósságszolgálat növekedésével tovább bővül. Az államadósság emelkedése miatt - a mai adatok szerint - a következő években a költségvetési kiadások több mint harmadát kell az adósságszolgálat telje sítésére fordítani, ami mérsékli a költségvetés által felhasználható szabad források körét és a költségvetés lehetséges pozitív makrogazdasági hatásait.
