Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 6 (43. szám) - Személyi ügy: - Határozathozatal a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény-javaslat módosító javaslatairól - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2820 pénzügyminiszter urat, kíváne a vitában elhangzottakra válaszolni. (Dr. Békesi László bólint.) Igen, kíván. Megadom a szót Békesi László pénzügyminiszternek. DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak a tavalyi zárszámadás parlamenti vitájában elhangzott észrevételeikért és javaslataikért. Sok mindenről szó esett ebben a vitában, figyelmet érdemel, hogy jó néhány kérdésben a vélemények összecsengtek vagy nagyon közel kerültek egymáshoz. Ezek elsősorban a költségvetés belső tartalmi kérdéseivel voltak kapcsolatosak, más kérdésekben pedig - mint amilyen például az 1993as esztendő gazdaságpolitikai vonalvezetése és annak következményei - gyökeresen eltérő vélemények alakultak ki a parlamenti pártok körében. Ez is érthető. A megkésve tárgyalt zárszámadás rávilágít néhány nagyon fontos tanulságra, ami a jövőnket is meghatározza. Ezeket - az expozéhoz hasonlóan - é rdemes megismételni, hangsúlyozni és a zárszóban is összegezni. Az 1993as gazdaság- és költségvetéspolitika kiindulópontjai téves feltételezésre épültek. Amint azt a '93as makrogazdasági eredmények tanúsítják, távol állt a realitásoktól az az értékelés, hogy a magyar gazdaság túljutott átalakulásának mélypontján és elindulhat a tartós növekedés útján. Az elmúlt esztendő azt bizonyította, hogy az ország a piacgazdaságra való áttérés újabb szakaszába érkezett, és ez a szakasz válságokkal terhes, ahol ugyan már nem fenyeget a korábbiakhoz hasonló mélységű visszaesés, de az egyensúlyromlásból adódó veszélyekkel szembe kell néznünk. Mivel az 1993. évi program várakozásai alapvetően nem a gazdaság realitásaiból indultak ki, hanem abból, amit a közelgő választás ok okán növekedést felmutatni kívánó politika látni és láttatni kívánt, az elképzelések természetesen nem teljesülhettek. Ami megvalósult, az súlyos aránytalanságokat eredményezett. Ma már világosan látjuk, mikor és hogyan csúszott téves pályára a gazdaság . A kamatszínvonalat ugyan sikerült mesterségesen leszorítani, ám ez egyfelől nem váltotta ki a beruházások növekedését, másfelől olyan mértékben visszavetette a lakossági megtakarításokat, hogy a belső források messze elégtelennek bizonyultak a gazdaság e gészének finanszírozásához, ezért nagymértékű külföldi tőkebevonásra volt szükség. A likviditási többlet ugyanis nem az exportra termelésnek adott ösztönzést, hanem az import felé fordult és az inflációt táplálta. Miként arról már az expozéban is szóltunk, a külső egyensúlyromlást jelzi, hogy az ország konvertibilis nettó adósságállománya - a korábbi évek csökkenésével szemben - '93ban 1651 millió dollárral emelkedett. A már működő belső eladósodási spirál mellett újra megindult a külső is. Az állam konszo lidált külső adóssága 572,7 milliárd forinttal nőtt a belső államadósság 467,4 milliárd forintos többlete mellett. A jelzett egyensúlyromlás és a gyorsuló adóssághalmozódás csökkenő hazai teljesítmény mellett következett be, ami különösen megnehezíti a kés őbbi, így 1995ben is az adóssághegyekkel való birkózást. Az, hogy a magyar gazdaság az elmúlt esztendőben a recesszió enyhülése mellett mély válságba került az egyensúly területén, a korábbi évek gazdaságpolitikájának hibája is. Ám, aligha vitatható, hogy a tavalyi első fél évi, pontosabban kilenc hónapon keresztül tartó, lényeges döntésektől mentes csodavárás jelentős mértékben járult hozzá az eladósodási probléma eszkalálódásához. A más tartalmú gazdaságpolitika szükségességéről a kabinet idejekorán, még az év elején értesült, ám akkor nem vett vagy nem akart tudomást venni erről. Így az 1994re is áthúzódó és hatásában egyelőre még pontosan fel nem mérhető egyensúlyi válság megjelenéséért és fokozódásáért komoly felelősség terheli az előző kabinetet. A t avalyi költségvetési folyamatokban érvényesült először markánsan az elmaradt államháztartási reform negatív hatása a költségvetési egyensúlyra. A költségvetés újraelosztási és szerkezeti átalakulása továbbra is váratott magára. Ennek ellenére az államházta rtási reform
