Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ):
2624 Ehhez a kérdéskörhöz szánd ékozom hozzászólni, és a szociális bizottság meggyőzése után a tisztelt Házat is szeretném meggyőzni arról, hogy a Béki Gabriellával beadott módosító javaslatunkat a Ház támogassa. Két észrevételem van az adóalap átalakításá val kapcsolatban; az egyik elvi természetű, a másik a mértékkel függ össze. Konkrétan én a súlyos fogyatékosok adókedvezményéhez szólnék hozzá. Ez elég nagyszámú csoportot érinti, sok embert érint; a Pénzügyminisztérium adatai szerint mintegy 70 ezer ember t. Ezek az emberek munkajövedelemre tehetnek csak szert, csaknem kizárólagosan. Nagyon ritka közöttük az a személy, aki egyéb jövedelemforrással rendelkezik. Az ügy előzményeként elmondanám, hogy 1988ban, a magánszemélyek jövedelemadójának bevezetésekor a rövid életű alkalmazotti kedvezmény mellett a súlyos fogyatékosok esetében ismerte el a törvényhozó azt, hogy a munkaerőpiacon való megjelenésük többletkiadással jár, és ezért biztosított egy bizonyos adóalapkedvezményt számukra. Ez kezdetben 12 000 fori nt volt, a későbbiek során növekedett. Éppen egy évvel ezelőtt tárgyalt a Ház erről, és a mintegy 70 százalékos infláció után ezt az összeget a korábbi 24ről 36 000re emelte, amely döntés egy 50 százalékos valorizációt jelent. Ezek után ez a kedvezmény, úgy tűnik, csak egy évig élt és létezett; mert a most bekövetkezett változtatás nem túl elegánsan, de visszaveszi az érintettektől és hátrányosabb helyzetbe hozza - amennyiben az előterjesztésnek e passzusa állva marad. Miről is van szó tulajdonképpen? Eze k az emberek nehezen jelentek meg a munkaerőpiacon, már '88ban, több tízezres munkanélküliség esetén, és jelenleg - ha nézzük a 6700 ezres vagy ennél nagyobb munkanélküliséget, ami jövőre várható - még nehezebb a megkapaszkodásuk a munkaerőpiacon. Ha eze ket a bizonyos kis kedvezményeket csökkentjük, akkor kiszorulnak még nagyobb mértékben, megjelennek valamely ellátó rendszer végén, és ez az államnak végső fokon nagyobb kiadást jelent. Annak idején ennek a kedvezménynek a bevezetése adóalapkedvezményként , azt a filozófiát tükrözte, hogy bizonyos jövedelem megszerzéséhez nagyobb költségek társulnak. Ez megjelent abban, hogy a magasabb adósávban akkor így nagyobb adót takaríthat meg, illetve többet tudott a költségeiként elismertetni. Én azt hiszem, amikor mechanikusan átalakítjuk az adóalapokat adókedvezménnyé, akkor azért körül kéne nézni, hogy nem véletlenül találták ki a világban ezt a kétfajta kedvezményt, és a mechanikus átalakítás az egyikhez fűzött előnyöket esetleg kioltja. Ez mutatkozik meg itt is; mert ha leszorítom itt a költségeket, akkor ténylegesen hátrányosabb helyzetbe hozom azokat, akik olyan pályán dolgoznak, ahol még tudnának létezni; azonban nagyobbak a költségeik. Ez az elvi aggály merül fel az adóalapátalakításnál e társadalmi csoport esetében. Ezt azért jegyzem meg, mivel a kormány tervezi jövő évben a személyi jövedelemadórendszer átalakítását. Én azt hiszem, az adóalapok, adóalapkedvezmények megszüntetésének kérdését érdemes átgondolni, és olyan esetekben, ahol az adóalapkedvezmén y nagyobb előnyt kínál, ismét bevezetni. Ehhez kapcsolódóan megjegyzem: számomra érthető, hogy fiskális szemléletek húzódnak meg a társadalombiztosítási járulékok mérsékeltebb elismerésében, azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy itt is elvi gond merül f el. '88 óta, a nagy átalakítás folytán az életkeresetet próbáljuk figyelembe venni, ez évig korábban a társadalombiztosítási járulékok után adóztunk; ebben az évben az adóalapból az leírható - tehát már egy vegyes rendszer alakult ki. Ha ez a következő évb en adókedvezménnyé alakul át, akkor egy részben adózott és részben nem adózott összeg jelenik meg. Én nem tudom, a reform kapcsán ezt milyen módon lehetne tisztába tenni. A másik gondom a mérték kérdése; ez korábban az adósávokhoz igazodóan jelent meg, mos t egységesen a törvénytervezet 20 százalékra engedi csak, a legalacsonyabb adónak megfelelő összegben. Az előbb már utaltam rá, hogy ez milyen hátrányos helyzetbe hozza azokat is, akik az átlagkereset körüli jövedelmet tudják elérni. És ugyanakkor szűkkebl ű, mert visszavonja a tavaly - éppen ellenzéki javaslatra - egy szavazattöbbséggel átment módosítást. Én nem tartom egészen
