Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2614 bizto sítás nem biztonság. Ezeket soha senki nem cáfolta. Nem cáfolták, hogy kiadásként könyveltek el 600 milliót, noha bevétel volt, és egyéb kérdések. Tehát egy olyan rendszerre, amit az állam nem tud ellenőrizni, és amely több ízben bebizonyította, nem egésze n biztos, hogy nem lenne szükség az ellenőrzésre, egy ilyen rendszerre bízni egy ilyen hosszú távú befektetést, mint a nyugdíjak, igen kétséges vállalkozás. Ott, ahol külföldön ilyen preferenciák vannak, ott biztosítási törvények vannak, amelyek rendkívül precízen és részletesen garantálják ezeknek a befizetéseknek a kihelyezését, kezelését, tehát azt, hogy az állampolgár teljes nyugalommal, biztosan tekinthessen a jövője elé. Sajnos a biztosítási törvény - noha '92. januárja óta kész van a Pénzügyminisztér iumban - még mindig nem került beterjesztésre; talán a magánbiztosítóknak is érdeke lett volna, hogy ez megszülessék, mielőtt ez a javaslat elénk kerül. Itt térünk át a másik kérdésre, a kinek az érdeke kérdésének a magánbiztosítók szempontjaiból való elem zésére. Az ő érdekük látszólag egyértelműen ennek a törvénymódosításnak az elfogadása, hiszen ennél jobb üzlet nagyon kevés van a világon: ma beszedem a pénzt, és legközelebb 10 év múlva kell kifizetni a nyugdíjbiztosításnál vagy egy életbiztosításnál, ami kor meghal a delikvens. Tehát 10 évig semmiféle teher nem nehezedik erre a pénzre. Ez egy bomba üzlet, mondanák, és a biztosítók ennek megfelelően igyekeznek is eljárni, kiharcolni, hogy még a mostaninál is magasabb profithoz, tehát még 3,5 milliárd forint hoz jussanak. Ezen cégek némelyike azonban 400 éve létezik, de általában több száz évesek, és külföldön tudatában vannak annak, amit Magyarországon - úgy látszik - a magyar leányvállalataik nem biztos, hogy ismernek: annak, hogy az egyik legromlandóbb áruv al, a bizalommal kereskednek. A bizalommal, amely ha sérül, abban az esetben az egész - mondjuk - konszernszerűen vagy kartellszerűen működő biztosítási szakma vesztesége lesz. Elég még néhány ilyen cikk, hogy a biztosítás nem biztonság, elég egyetlen feke te bárány ebben a kartellben, amely tisztességtelenül fog fellépni, a csábítás pedig nagy, mert nincs törvényi garancia és törvényi szabályozás, és saját érdekeink ellen cselekednek. Éppen cégük múltja és hosszú távú gondolkodása érdekében ezt be kellene l átniuk. Tehát itt is egy vélt és egy valós érdek rossz felismeréséről és megkülönböztetéséről van szó. A harmadik, hogy az állampolgároknak, illetve az állampolgárok mely csoportjának érdeke. Azt a bizonyos, a Házszabály által kötelezően előírt társadalmigazdasági elemzést természetesen nem tudtuk elvégezni a kormány helyett, de azért nézzünk meg egy példát! Egymás mellett él két Kovács János vagy Kiss Gyula. Teljesen egyforma az életmódjuk, lehet, hogy ikrek, lehet, hogy nem is tudnak róla, csak testvérek , de egyforma az életmódjuk. Az egyik az átlagjövedelemnek megfelelő havi 20 ezer forintot keres, a másik a kétszeresét, 40 ezer forintot. Költeni azonban egyformán költenek, ezért a 20 ezer forintos ebből épphogy meg tud élni, nem lesz pénze külön életbiz tosítás kötésére. A törvényjavaslat szerint a havi 20 ezer, tehát évi 240 ezer forintot kereső szomszéd egyszer levonhat az adójából 6 ezer forintot, mert a társadalombiztosítási járulékot kötelezően fizeti, és annak a 25 százaléka levonható. A szomszédja, aki ugyanannyit költ, a havi 40 ezer forintjának felét, havi 20 ezer forintot magánbiztosítónál életbiztosításra költi. Ennek a levonása a társadalombiztosításnál már 12 ezer forint, a magánbiztosítónak befizetett összeg után 48 ezer forint adót vonhat le , ami azt jelenti, hogy majdnem kihasználja az 50 ezres maximumot, de még csak 48at vonhat le. Ez összesen 60 ezer forint levonás. Tehát a kétszer nagyobb jövedelmű 60 ezer forintot, a fele annyi jövedelmű 6 ezer forintot vonhat le e törvényjavaslat nyomá n az adójából. Egy a tízhez a különbség a kettő között. Ha százalékban fejezem ki, a keresetéhez képesti adó százalékában, akkor a levonás a kiskeresetűnél 2,5 százalék, a magasabb, a kétszer akkora jövedelműnél 12,5 százalék, erre ad ez lehetőséget. Ez a különbség egy az öthöz. Nem véletlen a személyi jövedelemadóskála progresszivitása, az megintcsak a közteherviselés elvéből és a társadalmi szolidaritás Alkotmánybíróság által elismert szükségszerűségéből következik. (11.30)
