Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
2595 Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Nahimi Péter és dr. Semjén Zsolt jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Salamon László) : Tis ztelt Országgyűlés! A mai ülésnapon napirend előtt rendkívüli ügyben felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórumból. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy nem mehetünk el szó nélkül a mellett az esemény mellett, amely nemrégiben zajlott le hazánkban, nevezetesen a mellett, hogy egy meglehetősen erős és hosszan tartó időszak politikai nyomása alapján Bod Péter Ákos, a Nemzeti Bank elnöke lemondásra kényszerü lt. Nem volt vitás, hogy a lemondás mögött nem szakmai, hanem politikai indokok álltak, és ez a fajta felmentésre kényszerítés vagy menekülésre kényszerülés beleillik abba az általános vezetőcserébe, amelyről ugyan azt hallottuk itt nemrégen a Házban és má sutt is, hogy mindössze egy százalék körüli. Nem tudom, hogy mire vetítjük, mert ha Magyarország összlakosságára, akkor biztos. Én egyet tudok, hogy a Nemzeti Bank elnökéből mind az egy elnököt lemondásra kényszerítették - ez ebben a funkcióban 100 százalé k az én számításaim szerint. Kétségtelen tény, hogy ebben az időszakban európaizálódásunk módszereinek vannak kétségtelen jelei, hiszen ha megnézzük, hogy most a felmentési kérelem után mi fog történni, azt látjuk, hogy nem úgy történik már mint régen, ann ak idején, amikor még Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát egy szovjet bányába száműzték, Bod Péter Ákos csak egy londoni bankba fog elmenni. (Derültség. - Taps a jobb oldalon.) Kétségtelen tény, hogy ez egy enyhébb megoldás. Lelki szemeimmel már olvaso m is azokat az olvasói leveleket, amelyek arról szólnak, hogy miért kell itt reklamálni, hiszen puhára esett, és még meg is köszönheti, hogy milyen jó dolga lesz. Nagyon nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, nem Bod Péter Ákos személyén esett sérelemről sze retnék itt szólni, hanem ami miatt ez az ügy izgalmas és érdekes, az az, hogy itt a Magyar Nemzeti Banknak a függetlenségén - ezen keresztül, mivel egy törvényben garantált függetlenségről van szó , az ország demokratikus jogállamiságának a kérdésében tör tént injúria, és ez az, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Rossz üzenet ez a fajta politikai nyomásgyakorlás és vezetőcsere külföldön és belföldön egyaránt. Külföldön nem vitás, hogy ennek a megítélése kedvezőtlen. Én nem szeretném itt azt a bejelentés t jelentő kis hírt az igen tekintélyes angol Economistből idézni, amelyik ezt a jelenséget kommentálta. Azt hiszem, ha kormányon lennék, nem örülnék annak, hogy egy ilyen tekintélyes lapban ez a hír hogyan jelenik meg. De ez a külföldi befektetők magatartá sában és másutt is megjelenik. Rossz üzenet ez belföldön is, mert egyértelmű, hogy ebben a tekintetben precedenst teremt a következő időszakok kormányváltozásaira, hogy mintegy elvárás lesz, hogy teljes vezetőcserék hajtódjanak végre, még a független jegyb ankot sem kímélve ettől. Én az elmúlt időszakban, az Antallkormány időszakában emlékszem azokra az időkre, amikor Antall Józsefre, a kormány tagjaira és nem titkolom: személy szerint rám is nagyon súlyos nyomás nehezedett, hogy nem megfelelő mértékben táv olítjuk el az előző rendszerben otthagyott és ottmaradt vezető rétegét az iparnak, a bankvilágnak és a felső vezetésnek. Hogy ez ne legyen tömegszerű, ennek a nyomásnak igyekeztünk ellenállni, amit azt hiszem, éppen az is mutatott, hogy mennyien maradtak a helyükön, mint kritika ez meg is fogalmazódott.
