Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
2581 Németh Zsolt javasla ta között. És amennyiben lobbyzhatok a bizottság érdekében, akkor kérem az előterjesztőt, hogy ezt az egy évet támogassa. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Mivel további felszólaló nincs, a részletes vita e szakaszát lezárom. Tisz telt Országgyűlés! Az ajánlás 12. és 13. pontja egyaránt a 28. §ban a törvény 386. §a (2) bekezdésének módosítására irányul. Megkérdezem, kíváne valaki a módosító javaslathoz kapcsolódóan szólni. Tímár György - megadom a szót. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : T isztelt Képviselőtársaim! Rendkívül egyszerű tényt szeretnék az önök figyelmébe ajánlani. A javaslat, amikor a közvetlen anyagi hátrányokat okozó, utólag megalapozatlannak bizonyult büntetőeljárásbeli vagy büntető anyagi jogi intézkedések reparálását próbá lja a strasbourgi emberjogi intézmények szellemében rendezni, akkor megítélésem szerint ismét egy apró törvényalkotási szemléleti hibában szenved. Nem veszi figyelembe azt, hogy a jelenkor tényeivel kell a jelen jogalkalmazási anomáliáknak szembenézniük. A törvényjavaslat általános indokolásának kifejtése kapcsán, illetőleg ellenzéki vezérszónoki minőségemben már utaltam arra, hogy sajnos, egyrészt nincs megnyugtatóan rendezve egy elkobzott vagyontárgy elidegenítése árverés formájában, ugyanis maga az árver és körülményei nem garantálják a tényleges reális forgalmi értéket - de ez a kisebbik gond. A lényegesebb probléma az, hogy sajnos tudomásul kell vennünk, hogy egy inflációtól terhelt világban élünk. És ettől a ténytől senki nem zárhatja el magát! Tehát ak kor, amikor ez a vitatott törvényjavaslat csupán az árverés során befolyt ellenértéket és annak a kamatait, tehát a kárrendezésig a kamatait helyezi kilátásba, akkor meggyőződésem szerint ez teljességgel életidegen. Vissza kell térnem az előző érdemi felsz ólalásomban elhangzott azon kitételre, hogy visszalépést jelent - azonnal bizonyítom: visszalépést jelent - a korábbi gyakorlathoz képest. Kérem, van egy 13/1979es igazságügyminisztériumi utasítás, amelynek 9. §a (1) és (2) bekezdése azt a lehetőséget í rja elő, hogy az ilyen értékesítés során befolyt ellenértéknek az utólag vétlen károsultnak minősült részére való kiszolgáltatásán felül még az igazságügyminiszter vagy a titkára, ahogy ezt leírta ez a rendelkezés, pénzbeli juttatásban részesítheti a reál is forgalmi értéket közelítve. (19.30) Kérem, ez sokkal több, mint amit a jelenlegi törvényjavaslat megfogalmaz! Én nem látom annak semmilyen indokát, hogy ezt a pluszt is visszavegyük! És ki kell mondanom: ez közvetlen visszalépés a jelenlegi, hatályos gyakorlattól. Úgy érzem, törvényalkotási hiba, és kérem önt, igen tisztelt államtitkár asszony, értékelje újra ezt a szempontot, tehát azt, hogy reparációról van szó. A reparálásnak az alapelve, hogy ha most kellene megvásárolni vagy f elépíteni, vagy beszerezni, az most mennyibe kerül, és nem az, hogy pár évvel korábban mennyiért sikerült kéz alatt vagy árverés alatt eladni. Tudnék én is Sepsey képviselőtársamhoz hasonlóan igen sok példát felhozni. Tudok olyan példát fölhozni, ahol van egy ingatlan, amelyik igen sokszor tízmilliót ér - a nyolcvanas évek közepén eladják 14 ezer forintért. Tessék már mondani: a vétlen károsult most ezt a 14 ezer forintot kapja meg a kamatokkal együtt? Ez életszerű, ez előrelépés? Abban az esetben, ha az ig en tisztelt igazságügyi hatóságok konkrét adatokra kíváncsiak ezzel kapcsolatosan, készséggel szolgáltatom ki, de úgy gondolom, a Háznak nem konkrét esetekben kell állást foglalni. Ezt csak példaként hoztam fel, életszerű példaként, mert az életből van. Úg yhogy, igen tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor majd döntenek a javaslat fölött, az életet vegyék figyelembe, mert itt magunkról van szó, magunknak tesszük otthonossá a hazát, biztonságossá, és teljesen mindegy egy szakjogi törvény szempontjából, hogy ki a parlament patkójának melyik részében ül. Ez nem politika, ezek alapvető emberi jogi kérdések, amelyeket nem érinthet - és szívem szerint, vágyam szerint ne is érintsen soha - a politikai játék- vagy mozgástér.
