Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HEGYI GYULA (MSZP):
2580 hathónapos elévülési határidő a kötbérkövetelések esetében. Ez azonban aligha vonható ide. Ugyancsak meglehetősen távoli az összefüggés azzal a hathónapos határidővel, amit az emberjogi konvenció í r elő az emberjogi bizottsághoz benyújtandó panasz határidejének. Úgy véljük, hogy a büntetőeljárási törvény 385. §a (3) bekezdésében szabályozott határidő helyett a polgári jogban használatos általános elévülési időt kellene alkalmazni. Erre vonatkozik a mi módosító javaslatunk, bár örülök annak, hogy némi felpuhulás tapasztalható az emberjogi bizottság álláspontjában azzal, hogy egyéves határidőt határozna meg. Hadd mondjam el, hogy ne szaporítsam még egyszer a szót, hogy a 29. §hoz is van egy javaslato m, az is egy ilyen határidőre vonatkozik. Ha elnök asszony nem veszi rossz néven, akkor elmondom az ezzel kapcsolatos indoklásomat is néhány mondatban. Az előzetes letartóztatás fordul elő ebben a javaslatban. Itt is aggályosnak találjuk a határidőre vonat kozó szabályozást. Én nagyon örülök annak, hogy ezt az előterjesztő is támogatta, illetőleg a bizottságok is támogatták a módosító javaslatunkat. A javaslat 29. §a a büntetőeljárási törvény 390. § (2) bekezdését úgy állapítja meg, hogy a bíróság a külföld i kiadatási megkeresés megérkezése előtt a letartóztatást akkor is elrendeli, ha a kiadatásnak helye van, és a külföldi hatóság a letartóztatást a bekezdésben meghatározott mellékletek nélkül kéri, feltéve, hogy a késedelem a kikért személy szökésének vesz élyével járna együtt. A letartóztatást ez esetben akkor kell megszüntetni, ha a kérelem a letartóztatás foganatbavételétől számított három hónap alatt nem érkezik meg. Nem kívánunk most hosszan értekezni arról, hogy vajon a kiadatás szabályozása a magyar b üntetőjogban megfelele az általános követelményeknek vagy sem. Úgy véljük, hogy ez igazából nem lehet vita tárgya, hiszen ez a terület a szakértők egybehangzó véleménye szerint alapos újraszabályozásra szorul. Az előttünk fekvő javaslat azonban tartalmaz egy olyan momentumot, amivel nem érthetünk semmiképpen egyet. Ugyanis a javaslat rendkívül hosszan határozza meg az előzetes letartóztatás tartamát abban az esetben, ha megfelelő kiadatási kérelem nélkül történik e kényszerintézkedés elrendelése. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ENSZ 1990ben kidolgozott modellegyezménye maximálisan negyven napban tartja megállapíthatónak ilyen esetben az előzetes letartóztatás idejét. Úgy véljük, hogy ez esetben követnünk kellene a modellegyezmény előírásait, hiszen neg yven nap elegendő kell legyen, hogy egy megfelelő kiadatási kérelem összeálljon. Három hónap vagy negyven nap - nem mindegy, nemcsak a letartóztatott szemszögéből. Örülök annak, hogy minden jel szerint ezt az elképzelésünket támogatja az előterjesztő is. K öszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Hegyi Gyulának, a Magyar Szocialista Párt részéről. HEGYI GYULA (MSZP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tekintve, hogy itt bizottsági módosít ó indítványról van szó, egykét mondatot szeretnék indokolásaképpen elmondani. Amit Németh Zsolt elmondott, több tekintetben elfogadtuk a módosító javaslatait. Itt ő arra hivatkozott, hogy a polgári peres eljárásban szokásos elévülési időt lenne hasznos al kalmazni. Itt valójában éppen az a probléma, hogy nem szokásos polgári peres eljárásról van szó, hanem egy gyorsított és majdhogynem automatikus kártalanításról, amelyhez hasznosnak láttuk, végighallgatva a szakértőinket, egy konkrétan meghatározott idősza kot, határidőt megszabni. Azzal egyetértettünk, hogy ne hat hónap legyen, hanem egy év. Ez nem tudom, mennyire felpuhulás, mennyire nem felpuhulás. Az érveket látva ezt a köztes megoldást tartjuk helyesnek, tehát az eredeti javaslat és
