Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2575 biztosítása terén - de mehetne előrébb is. Nem mindegy az, hogy amikor a Ház foglalkozik egy törvénymódosítással, saját lehetőségein belül megpróbále a teljességre törekedni, vagy azt mondja - mint ahogy az emberi jogi bizottság is mondta , hogy a kártalanítás kérdése valóban nem teljeskörűen szabályozott a törvényjavaslatban, de ráérünk majd a büntetőeljárásról szóló átfogó koncepció megvitatása során foglalkozni ezzel a kérdéssel, bár lehet, hogy ez egy év múlva lesz, lehet, hogy két év múlva. És akkor föl kell tennem a kérdést: azoknak az embertársainknak, akik ártatlanul voltak előzetes letartóztatásban, akiket ártatlanul ítéltek el és nem kaphatnak kártalanítást, mert a tisztelt Ház nem volt hajlandó foglalkozni a kérdés teljes körű me gvitatásával, azoknak mit tetszenek majd mondani? És azoknak, akiket bizonyíthatóan komoly anyagi kár ért, de a hatályos magyar jogrendszer nem ad lehetőséget arra, hogy az ártatlanul fogvatartottak, illetve az ártatlanul elítéltek anyagi elégtételt kapjan ak? Ugye, hogy nem ezt akarjuk? Szeretnék két fogalmat tisztázni, mert úgy érzem, hogy a nem jogászok körében teljes mértékben összekavarodik a kép, de még a jogászok sem teljesen tisztán értelmezik a kártérítés és a kártalanítás fogalmát. A harmadik szó, amely "kár"ral kezdődik, az a kárpótlás, de azzal most nem kívánok foglalkozni... A kártalanítás abban az esetben jár, hogyha az eljáró hatóság formailag betartotta a jogszabályokat. A büntetőeljárási törvényt alkalmazta, az előzetes letartóztatásnak volt indoka, de utólag kiderült, hogy azt meg kell szüntetni, mert nem a gyanúsított követte el a cselekményt. És miután együtt tárgyaljuk az utólag felmentett személyek kártalanításának kérdését is, hozzá kell tennem: ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha val akit a büntetőbíróság jogerősen elítélt, majd azt követően - például perújítási eljárásban - megállapítják, hogy nem ő követte el a bűncselekményt és öt év múlva fölmentik - igaz, öt évet ült a börtönben. Ezekben az esetekben kártalanítási eljárásról van s zó, amelynek a szabályait ez a javaslat pontosan rögzíti. Ez nem egy gyorsított eljárás - itt vitatkoznék Hegyi Gyulával , hanem megkönnyíti az egykori elítélt, illetőleg az egykori gyanúsított eljárásjogi helyzetét. Tudniillik azáltal, hogy felmentették, illetőleg hogy vele szemben az eljárást megszüntették, neki már csak a kár összegét kell bizonyítania. Kártérítésről - amit a magyar alkotmány is biztosít az állampolgároknak - akkor van szó, amikor az eljáró hatóság törvényt sértett, tehát formailag sem tartotta be a hatályos jogszabályokat, hanem az eljáró hatóság szándékos törvénysértése miatt alkalmaztak a gyanúsítottal szemben szabadságelvonást, vagy például a bíró tudatosan ítélte el az ártatlan személyt, és ezáltal vele szemben börtönbüntetést szabt ak ki. Ebben az esetben kártérítésnek van helye. A kártérítésnél olyan az eljárásjogi helyzete a kár megtérítését követelő személynek, hogy be kell bizonyítani: az eljáró hatóság törvényt sértett. Hisz' itt nincs eljárásmegszüntetés, nincs felmentő ítélet: itt neki be kell bizonyítania, hogy vele szemben vétkesen jártak el. Az Alkotmánybíróság részben már hivatkozott döntésében a bíróság leszögezte, hogy a kártérítés és a kártalanítás jogalapja különbözik, összegszerűsége nem. Tehát eltérő jogalapról induln ak ezek az eljárások. Értelemszerűen a kártérítési eljárás jóval nehezebb, és a magyar gyakorlatban szinte alig van rá példa. A kártalanítási eljárásnál kell gondolni a jogalkotónak arra, hogy ha formailag helyesen jártak el a bíróságok, mert a jogszabályo kat az eljárási törvény alapján alkalmazták, illetőleg a büntető törvénykönyv anyagi normáit alkalmazták, de ha utóbb kiderül, hogy tévedtek, akkor mi legyen a követendő módozat. A különféle jogrendszerek eltérő módon ítélik meg ezt a kérdést. Vannak olyan államok - demokratikus jogállamok , ahol egyáltalán nem jár kártalanítás az előzetes letartóztatásért, még akkor sem, ha utólag kiderül, hogy a gyanúsított ártatlan volt. Ezt olyan állampolgári tehernek fogják föl, amely az államot nem kötelezi arra, hog y kártalanítást adjon.
