Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VEÉR MIKLÓS (MSZP):
2542 felülvizsgálatában. Ha ezek figy elembevételével ez a költségvetés módosításra és újra a Ház elé kerülne, akkor szívesen tudjuk támogatni. Így azonban a kisgazda frakció ezt a költségvetést így, ahogy van, nem fogja megszavazni. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖ K (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az MDF- és a Fideszfrakció közötti megállapodás értelmében az MDF a rendelkezésre álló időből tíz percet a Fidesznek átadott, így a Fidesznek 22 perce van hátra. Szólásra követke zik Veér Miklós, Magyar Szocialista Párt, őt követi Ivanics István, KDNP, és aztán pedig Németh Zsolt, Fidesz. VEÉR MIKLÓS (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Néhány hónappal ezelőtt a keszthelyi sétálóutcában lévő egyik pénzintézet előcsarnokában egy félhangos beszélgetésre lettem figyelmes. Egy nem túl fiatal ismerősöm, látva a külföldi vendégekkel kapcsolatot kereső kis cigány gyerekeket, a következőképpen kommentálta ezt a helyzetet. "Én nem engedném meg, hogy ezeknek ennyi gyerek e legyen, 23 gyerek után az asszonyoknál meg kellene akadályozni, hogy további gyerekük születhessen." Nem tudtam megállni, hogy oda ne szóljak: "Kedves bátyám, ugye, megbocsátasz nekem, hogy élek, mert én szüleim nyolcadik gyermekeként születtem. Vélemén yedet megismerve kérdezem, van nekem jogom élni?" A válasz kissé meglepve az volt, hogy: "Miklóskám, nem rád gondoltam, tudom, hogy a te apád kántortanító volt". Nem folytattam a vitát ez után. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a személyesnek tűnő élménnyel szá ndékoztam felhívni a figyelmet és illusztrálni a helyzetet a nagycsaládosokkal kapcsolatban. A probléma megoldása nagyon összetett. Sajnos, valóban vannak egészen leszakadt családok, akiknek az eddigieknél sokkal nagyobb szükségük lenne a segítségre. Sajno s, az is igaz, hogy Magyarországon a nagycsaládos kategóriát sok esetben azonosítják a hátrányos helyzetű népréteg kategóriájával. A költségvetési vita során többen megemlítették a gyermekek utáni adókedvezmény tervezett megszüntetésének problémáját. Három gyermekes családapaként én sem örültem ennek. De meg kell jegyezni, hogy ez nem jelentett engedményt a 115 ezer forintos éves jövedelemszint alatt lévők számára, hiszen nagyon sokan vannak, főként a munkanélküliek sorában, akik ezt az összeget sem érik el, így adózniuk sem kell, tehát kedvezményt sem kapnak. Én is a családi pótlék egységes emelését támogatom a gyermekek szülők általi nevelésének, gondozásának enyhítésére. Most néhány gondolattal a pedagógusok közérzetéről szólnék röviden. Az emberek a rossz közérzetet általában a munkahelyükön, a családjukban, lakókörnyezetükben élik meg. Ha a választókörzetemben élő és eredményesen dolgozó pedagógusok rossz közérzetét vizsgálom, nemcsak a nem túl szerencsés, nem túl sikeres közalkalmazotti bértáblával, az A/1 kategória még jelenleg 8000 forintjával elégedetlenek, hanem a környezetükben lévő igazságtalanságokkal is. Példaként említem, hogy Keszthelytől néhány kilométerre ugyanazért a végzettségért, ugyanazért a munkaviszonyban töltött időért, ugyanazért a mu nkakörért nagyobb anyagi megbecsülést tud biztosítani a szomszédos település önkormányzata. De az ottaniak meg elégedetlenek azzal, hogy az ő megbecsülésük egy más megye vagy egy más iskola, fővárosi iskola pedagógusainak bérétől van elmaradva. Véleményem szerint azonban a legnagyobb keserűséget és a valódi felháborodást az okozza, hogy sok oktatási intézménynél szinte nincs mód az ösztönző bérrendszerre, az ösztönző bérezésre, mert szinte minden pénzügyi lehetőséget a bérkategóriák beállására fordítottak. Ez az egyenlősdi és ez a szemlélet éppen a legaktívabb, legtehetségesebb, a legeredményesebben dolgozók kedvét veszi el. Tisztelt Országgyűlés! E kis ország általánosnak tűnő gondjai az egyénekben visszatükröződő problémákban fejeződnek ki. Éppen ezért nem lehet általános megoldást találni, hanem csak a konkrétumok sorozatával lehet eredményt elérni. Ha az országot leegyszerűsítve, sémaszerűen egy
