Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - IVANICS ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
2543 családhoz, egy nagycsaládhoz hasonlítjuk, az ország gondjait rájuk vonatkoztatjuk, akkor most tételezzünk fel p éldaként egy olyan családot, ahol a családfenntartó egy ötvenhat éves munkanélküli, aki munkahelyet szinte már nem talál, aki még előnyugdíjba sem tud menni, az édesanya egy kisnyugdíjas, a legidősebb gyermek egy huszonéves pályakezdő, például bányamérnök, akinek ugyancsak munkahelygondokkal kell küzdenie, esetleg van a családban egyetemista, netán középiskolás, vagy általános iskolás gyermek is. Hogy éli meg a jelenlegi helyzetet, a jelenlegi gondokat ez a család? Az már szerencsés, ha a család együtt mar ad és úgy élik meg. Mit tegyenek, ha a környezetükben még munkahely sincs? Azt gondolom, semmiképpen nem megoldás, hogy marakodjanak, családi veszekedésekkel vezessék le a rossz hangulatuk miatt kialakult indulataikat. A józan helyzetértékelés után a megol dásra kell törekedni, a megoldásra kell az energiájukat fordítani. Például tude ez a család saját maga vállalkozásba kezdeni? Vane ennek a családnak lehetősége arra, hogy piacot találjon? Az sem közömbös, hogy meggondolja, milyenek a kapcsolatai a szomsz édaival. Lényegesnek tartom, hogy ez a család tudjon perspektívát adni a fiatal tagjainak, hogy legyen életcéljuk, hogy tartalmas emberi életet élhessenek. Ez a kis ország egy példás nagycsalád lehetne, ahol végre már képesek lehetnénk kölcsönösen elviseln i embertársaink másságát, ahol végre képesek lehetnénk azt megtalálni, ami összeköt bennünket. Például közös az érdekünk az ország stabilizálásában vagy a minden tekintetben tiszta közélet megteremtésében. Amikor 1990 októberében három évi várositanácseln ökség után visszakerültem szerződéses tanárnak ahhoz az iskolához, ahol 9 tanévig dolgoztam, volt alkalmam arra, hogy figyelemmel kísérhessem az akkori parlamenti közvetítéseket. Az egyik alkalommal, ha jól emlékszem, egy Szabolcs megyei képviselő Illyés G yula "Bartók" című verséből idézett, és ezek a gondolatok ma is aktuálisak. (15.50) "S jogunk van, hisz halandók, s életadók vagyunk, mindazzal szembenézni, mit elkerülni úgysem tudhatunk. Mert növeli, ki elfödi a bajt." Ő itt abbahagyta az idézetet. Én úg y gondolom, miután matematika szakos vagyok én is, mint Daróczy képviselőtársam, folytatnám a gondolatsort, és elmondanám ennek a folytatását itt és most: "Lehetett, de már nem lehet, hogy befogott füllel s eltakart szemmel tartsanak, ha pusztít a rengeteg , szidjanak, nem segítettetek." Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Ivanics István, KDNP; őt követi Németh Zsolt, Fidesz, majd Varga Mihály, ugyancsak a Fideszből. IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is kérdezném, hogy mennyi időm van még mint utolsó szólónak. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tizenöt perc. IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Tizenöt perc, köszönöm szépen. Az előző fölszólalóhoz kapcsolódva örülök, hogy a parlamentben már nem érzem magam egyedül, mert ilyen szempontból kezet foghatunk, én is nyolcgyerekes családból származom. Annyi a különbség, hogy én az ötödik gyermek vagyok. Úgy gondolom, a magyar valóságban ezek a családszisztémák, ezek a családok tényleg kuriózums zámba mennek. Sajnos ez a mai gazdasági helyzetnek egy nagyon érdekes tükre lehetne, ha megnéznénk, hogy ma valójában miért nincsenek
