Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZABADOS TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÓNYA IMRE (MDF):
2535 az elgondolásrendszert kritika tárgyává teszi, és úgy gondolom, képvisel őtársaim, ellenzéki képviselőtársaim itt, az általános vitában ezt bőségesen meg is tették. Az ellenzéki felszólalások egyik része arra irányult, hogy a költségvetés valóságát szembesítsék az előzetes választási ígéretekkel, illetve a programban megfogalma zott elképzelésekkel. Ez meglehetősen nagy ellenérzést váltott ki a kormánypárti sorokban, holott úgy érzem, nincs igazuk a kormánypárti képviselőknek, amikor ezt sérelmezik, mert a költségvetés, különösen egy kormány első költségvetése valóban az a pillan at, amikor láthatjuk, hogy végül is mi az, amire valóban súlyt helyez, mi az, amire kevesebb súlyt helyez azok közül az elképzelések, elgondolások közül, amelyeket részben a választási kampányban fogalmaztak meg, részben amelyeket az egyes kormányzópártok programjai, valamint maga a kormányprogram is tartalmaz. Ezért nagyon egyértelmű, hogy a költségvetési vitában szembesülnek és szembesítendők is a kormányzópártok az előzetes ígéretekkel. Az ellenzéki felszólalások másik része a költségvetést abból a szemp ontból vetette kritika alá, hogy vajon a valóságban abban a költségvetésben - most már a számok tükrében - milyen gazdaságpolitika fogalmazódik meg. (15.00) Hiszen előzetesen hallottunk arról, hogy egyszerre kell megteremteni az egyensúlyt, de a növekedés lehetőségeit is megalapozni. A költségvetésből egyértelműen látszik, hogy elsődlegesen, sőt csaknem kizárólagosan az egyensúly érdekében egy megszorító, restriktív, pénzügyi, fiskális szemléletű költségvetéssel állunk szemben, és a költségvetésben nyoma si ncs annak, hogy az 1994ben már megindult előnyös változásokat - amelyek a növekedés irányába hatottak, és amelyek számokkal is bizonyíthatók - valamilyen költségvetési módszerrel tovább segítsük. Ezzel szemben egyoldalú pénzügyi megszorító intézkedések ha lmaza ez a költségvetés. A kritika harmadik csoportja pedig az lehet, és több esetben az is volt, hogy megvizsgáljuk, ezek a megszorító intézkedések hogyan érvényesülnek az egyes szférákban. Felszólalásomban ezt próbálom megtenni, mégpedig az önkormányzati szféra vonatkozásában, ugyanis - a számokból kitűnően - az önkormányzati szférát az átlagosnál is nagyobb mértékben sújtja ez a pénzügyi megszorítás, visszafogás. Továbbá még egy dologra szeretnék a költségvetés kritikája kapcsán kitérni, hogy az önkormán yzati támogatásokon belül melyik az a terület, amit a fokozott megszorításon belül is további fokozott megszorítással, csökkentéssel terhelnek, és ebből milyen következtetés vonható le. Hogy ez érthető legyen, ez utóbbival kezdem. Már a kormányprogram vitá jában volt rá alkalmam, hogy a rendelkezésemre álló néhány perc alatt megfogalmazzak egy aggodalmat. A kormányprogramban ugyanis három olyan elem van az önkormányzatok támogatása vonatkozásában, amely támogatási növelést és - ezzel együtt természetesen - k öltségvetési kiadásnövekedést jelent. Ez a három tétel: a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknál hagyott résznek az eddigi 30 százalékkal szembeni 35 százalékos ígérete, valamint az illetékbevételek és a gépjárműadó teljes összegének az önkormányzat oknál való hagyása. Akkori becslésem szerint 1995ben ez körülbelül 40 milliárd forint többlettámogatás, illetőleg többletkiadás, összhangban a kormányprogrammal, amiből már szintén kitűnt a megszorító jellegű gazdaságpolitika, ami azt az aggodalmat vetett e fel bennem, hogy ha ezt a 40 milliárdos ígéretet végrehajtják, teljesítik, akkor a másik oldalon, tehát az önkormányzatok költségvetési támogatásának azon az oldalán fog óhatatlanul jelentkezni a mínusz, amely oldal arra hivatott, hogy valódi igényeknek megfelelően, illetőleg a rászorultság függvényében történjék az elosztás. Ezek a normatív támogatások, a központosított előirányzatok, illetőleg a címzett és céltámogatási rendszer keretén belül történő támogatások. Ehhez képest érdeklődéssel vettem kezemb e a költségvetést, hogy a kormány vajon melyik megoldást választja, teljesítie korábbi ígéretét, és akkor - aggodalmaim szerint - megszűnik az az elmúlt három év során, 1991től kezdve folyamatosan tapasztalható, és a szűkös körülmények között
