Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZABADOS TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÓNYA IMRE (MDF):
2536 is következ etesen érvényesített elv, miszerint az elmaradott térségek és települések igényeit helyezzük előtérbe a támogatások során, s ezzel az évtizedek során kialakult igazságtalan különbözőségek kiegyenlítésére törekedjünk. Tehát ez az egyik megoldás, hogy teljes ítik az ígéretet, és akkor ez a hátrányos következmény áll be; vagy nem teljesítik az előzetes ígéretet. A költségvetést áttanulmányozva megállapíthatom, hogy egyik feltevésem se vált valóra. Egyrészt a kormány nem teljesíti azt, amit a kormányprogramban í gért, mert a gépjárműadóból, illetve az illetékbevételből változatlanul csak 50 százalék marad helyben. Ugyanakkor 30 százalékról 35 százalékra megemeli a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknál hagyott részt, ez azonban olyan emelés, amiről nyugodta n elmondhatjuk, hogy amit a kormány az egyik kezével ad, azt a másikkal el is veszi, mert az összesen 26 milliárd forint tervezett plusz bevételnek körülbelül a fele olyan "pántlikázott" támogatást jelent, aminek az a lényege, hogy meghatározott célra kell fordítani, mégpedig a munkanélküliek jövedelempótló támogatására, illetőleg a személyi jövedelemadókiegészítés kiegészítésére, valamint bizonyos megyei önkormányzatoknak juttatott részre. Így 13 milliárd forint marad a 35 százalékos emelés következtében az az összeg, ami valóban pántlikázás nélküli többletbevételként jelentkezik az önkormányzatoknál. Ez azonban megmarad, s ez mindenképpen olyan plusz jövedelem, amit nem a rászorultságnak és nem a tényleges igényeknek megfelelően osztanak el, hanem egyérte lműen az amúgy is jobb helyzetben lévő önkormányzatok támogatására szolgál, hiszen azoknál az önkormányzatoknál, amelyek rossz helyzetben vannak, kevesebb plusz jövedelem keletkezik, és nyilvánvaló, hogy kevesebb szja is marad ezeken a területeken. A másik oldalon viszont bekövetkezett az, amitől tartottam, mert a normatív támogatások és a központosított előirányzatok vonatkozásában nominálértéken számolva is lényeges csökkenés tapasztalható, míg a cél- és címzett támogatásoknál jelentéktelen, sőt mondhatná m, nevetséges, 0,2 százalékos nominálértéknövekedés tapasztalható. Számszerűen: a normatív hozzájárulások 6 milliárd forinttal, a központosított előirányzatok 4,8 milliárd forinttal csökkennek, míg a címzett és céltámogatásoknál 600 milliós a növekedés - nominál értékben ez az a bizonyos 0,2 százalék. Ezzel szemben csak érdekességképpen mondom, hogy az 1993. évi költségvetéshez képest az 1994es költségvetés a normatív támogatásnál 25 milliárd forint pluszt jelent, szemben a mostani 6 milliárd forint mínus szal; a központosított előirányzatoknál 16 milliárd forint pluszt jelent, szemben a mostani 4,8 milliárd forint mínusszal; és a címzett és céltámogatások rendszerében is 15 milliárd forinttal többet oszthattunk el 1994ben, mint 1993ban. Tisztelt Képvisel őtársaim! Úgy érzem, mindebből nyilvánvaló, annak ellenére, hogy a kormány részben nem teljesítette, részben felemás módon teljesítette a kormányprogramban megígérteket - felemás módon, hiszen a sokak számára rokonszenves emelés a 35 százalékra formálisan megtörténik, gyakorlatilag viszont ennek csak kisebb hányada történik meg , ennek ellenére a másik oldalon olyan megszorításokat alkalmazott, hogy egészében azt mondhatjuk, hogy az 1995ös költségvetés tükrében aggodalmunkat kell kifejezni abban a vonatko zásban, hogy megszűnt az az 1991 óta tartó tendencia, ami az elmaradott térségek felemelésére, az elmaradott települések fokozott támogatására és a meglévő igazságtalan különbségek kiegyenlítésére szolgál; ellenkezőleg, ezek a különbségek a jövőben várható an nőni fognak. A kritika másik része, amit az önkormányzatok támogatásának a vonatkozásában el szeretnék mondani, az az, hogy a közszolgálati szférára tervezett állami támogatás szintén az önkormányzatok hátrányára érvényesül, tehát az általános megszorít ás az önkormányzati szférában elosztásra kerülő közszolgálatok finanszírozását szolgáló összegeken belül lényegesen nagyobb és erőteljesebb, mint az államigazgatási szférában. Hangsúlyozom, az államigazgatási szférában sem elegendő egy jól működő közigazga tásnak az a plusz 20 milliárd, ami reálértékben itt is mínuszként jelentkezik, de az, ami az önkormányzati szférában történik, az mindenképpen aggasztó. A mérleg szerint mindössze 5 milliárd plusz jelentkezik, és ha ezt százalékosan fejezzük ki, akkor azt látjuk, hogy az állami szinten történő 9 százalékos növekedéssel szemben ez mindössze 2 százalékos növekedés. S ha
