Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BOROS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
2522 az egyes évek vonatkozásában összehasonlítani, tehát a kormány olyan helyzetbe hozta a képviselőket, hogy úgy kénytelenek dönteni az egyes költségvetési előirányzatokról, hogy semmi összehasonlítási alapjuk nincs. Ez természetesen a korm ánypárti képviselőkre is vonatkozik, tehát ez azt jelenti, hogy a kormánypárti képviselőknek a saját kormányuk által előterjesztett költségvetésbe kevesebb beleszólási lehetőségük van, mint akkor, amikor ellenzéki képviselők voltak. Mindezek alapján megáll apítható, hogy a kormány által előterjesztett költségvetési törvényjavaslat nemcsak elkésett és törvénysértő, hanem megalapozatlan is, mivel az ország 1995ös költségvetését a költségvetést alapvetően befolyásoló törvények, mint például a privatizációs tör vény, a társadalombiztosítási alapok költségvetése vagy a tervezett energiaáremelés ismerete nélkül kívánja az Országgyűléssel elfogadtatni. Mindezek alapján a kormány által beterjesztett költségvetési törvényjavaslat az általános vitára teljesen alkalmat lan. Sajnos a törvényjavaslat nemcsak az általános vitára alkalmatlan, hanem, és ez a nagyobb baj, az ország problémáinak a megoldására is. Ebből a költségvetésből az említett törvények és tények hiánya miatt semmiféle reális kép nem alakítható ki a magyar gazdaság 1995ös működésére vonatkozóan, és nem állapítható meg a bevételi és a kiadási oldal realitása. Mindezek után feltesszük a kérdést: vajon a kormánynak a beterjesztett költségvetés mögött lévő gazdaságfilozófiája alkalmase egyáltalán az ország pr oblémáinak megoldására? A válaszunk az, hogy nem alkalmas, és nem értünk egyet a kormánynak sem a helyzetmegítélésével, sem pedig az abból következő gazdaságpolitikai elképzeléseivel. A kormány helyzetmegítélésével azért nem értünk egyet, mert álláspontunk szerint a gazdaság a múlt év vége óta növekedésnek indult. Ebből következően nem értünk egyet a kormány azon gazdaságpolitikai elképzeléseivel sem, amelyekben az egyensúly helyreállítására hivatkozva a gazdaságot kemény megszorító intézkedésekkel sújtja. A kormány ezen intézkedéseit, amelyek nem szelektíven, hanem általában korlátozzák a belföldi fogyasztást és a jövedelemkiáramlást, a gazdaság fejlődése szempontjából kifejezetten károsnak tartjuk, mert ezek az intézkedések pangó piacot eredményeznek, nem növelik az exportot és a beruházást, és megfojtják a beindult gazdasági növekedést. A súlyos megszorító intézkedések a költségvetési hiányt csupán átmenetileg és kismértékben fogják csökkenteni, hosszú távon azonban növelni fogják, hiszen nem képesek arra, hogy az adósság növekedését megakadályozzák. Az adósság súlya a költségvetésben olyan hatalmas, hogy még a kormány által tervezett drákói megszorító intézkedések is csak kismértékben tudják kompenzálni, viszont e megszorító intézkedések biztosan letaglózz ák a növekedésnek indult gazdaságot. Megoldást tehát csak a gazdaságélénkítés adhat, amelynek során a gazdaságban keletkező nyereség kompenzálja az ország adósságait, és hosszabb távon megoldja az adósságspirál kérdését. Mindezek alapján tehát a kormány ál láspontunk szerint rossz, hibás gazdaságpolitikai koncepciót alakított ki, amelynek során a gazdaság visszafejlődik, viszont feleslegesen újabb nehéz terhek kerülnek a lakosság vállára. Ezen általános bevezető után most a költségvetési törvényjavaslat XIII . fejezetével szeretnék röviden foglalkozni, amely a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium működését érinti. Mivel a kormánykoalíció parlamenti túlsúlyával szemben úgysem érhető el a törvényjavaslat érdemi megváltoztatása, ezért csupán a javaslat legkirívóbb ellentmondásaira kívánok rámutatni. Számos sikeres fejlődő ország példája bizonyította, hogy a gazdasági felemelkedés egyik alapvető feltétele az infrastruktúra megfelelő fejlettsége, ennek hiányában pedig a szükséges infrastruktúra gyors kiép ítése, és az ebben való kiemelt állami szerepvállalás. Ha már nem történt átfogó költségvetési reform, legalább az elvárható lett volna, hogy az e körbe tartozó beruházások ne csökkenjenek erőteljesen. Ezzel szemben azt látjuk, hogy míg 1994ben a közleked ési tárca kiadásai a költségvetés 5 százalékát teszik ki, addig 1995ben már csak a 4 százalékát. (14.00)
