Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2494 sáfárkodhatunk, s ma már pontosan tudjuk, hogy milyen ne héz helyzetben is van az oktatás és a kultúra ügye, de erről nem szeretnék hosszan szólni, ez igazán köztudott. Nos, mi úgy véltük, hogy az egyik feladatunk: meggyőzni kollégáinkat a pénzügyben arról, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben nem tárcaérdeke kről van szó, hanem a nemzet jövőjéről. A tények ismeretében el kellett kerülnünk - s felelősségünk kérdése az, hogy ez sikerülte, sikerülni foge - az ország gazdasági helyzetétől függetlenül a köz- és felsőoktatás összeomlását, visszafejlődését. Másrész t - és ezt igazán ajánlom minden ellenzéki és kormánypárti képviselőtársam figyelmébe is - a gazdasági helyzet figyelembe nem vétele hatásos fegyver és hasznos érv lehet, ám csak néhány helyzetben. A másik szélsőség ugyanis, amelyet el akartunk kerülni, az a vak tárcaérdek hatásos és kíméletlen demagógiája. Akármint is van, miniszter vagyok és a kormány tagja. A kormány pedig nem egymással rivalizáló, területüket védő törzsfőnökök alkalmi szövetsége - kérem, nézzék el nekem e hasonlatot az indián kultúrák n álam jobb ismerői , hanem kooperáló, együttműködő testület. Én úgy lettem miniszter, hogy tudomásul vettem országunk megrázóan nehéz gazdasági helyzetét. Realista vagyok, a költségvetés olyan, mint az ország gazdasági helyzete: rossz. De nem lehet annál r osszabb és ezt elérnünk a feladat, mert egyébként nem voltam és nem leszek hajlandó arra, hogy odaálljak az almafa alá és könyörögjek, hogy körtét teremjen. Nem tudom elfelejteni, hogy milyenek is a költségvetés számai általában, és ezek engem is kötnek. R ossz ügyet szolgál az, aki képtelen megérteni, hogy hol tartunk. Nincs okom arra, hogy itt, e beszédben felelősöket keressek, csupán szeretném, ha mindannyian együtt gondolkodnánk, s nem vakon és indulatosan, de engedjék meg, hogy néhány tény ismertetése u tán ezekre a kérdésekre visszatérjek. Elsősorban szeretnék beszámolni arról, hogy a tárca jelentős pénzügyi eredményeket ért el a pótköltségvetési viták során. A pénzügy által eredetileg javasolt több mint 3 milliárd forint elvonást elfogadhatatlannak tart ottuk és az végül - mindent egybevetve - nem sokkal haladta meg a 2 milliárdot. Ennyit a közvetlen félmúltról, amikor elkezdtünk együtt dolgozni a Békesicsapattal s megtanultuk a tárgyalási technikákat, megtanultunk figyelni egymás érveire. Az 1995ös köl tségvetés tervezése során a tárca igényei és a PM által ajánlott számok között hatalmas eltérés volt; 40 milliárdról 20 milliárdra csökkentettük igényünket, azt hiszem, senki sem vitathatja, hogy ideális esetben erre a költségre is szüksége lenne a magyar oktatásnak és kultúrának. Végül a fejlesztésre szánt összegek az általunk javasoltak 30 százalékát érik el. Ez az egész államháztartás végső tárgyalásokon újra elosztható részének közel egynegyedét jelentette. Világkép és vérmérséklet kérdése, hogy ki miké nt ítéli meg e számot. Nekem az a dolgom, hogy önökkel őszinte legyek, erre kötelez engem nem pusztán erkölcsi meggyőződésem, hanem köztisztviselői állásom is. Most lássuk, hogy konkrétan ez a 30 százalékos fejlesztési lehetőség mire is lesz elég a felsőok tatást illetően. A jövő évben tovább nő az egyetemi hallgatók száma, kétezerötszázzal több új első évfolyamos hallgató iratkozik be az egyetemekre, főiskolákra, összességében tehát 910 ezerrel több hallgatóval számolhatunk. Szó sincs tehát arról, hogy csö kkenne az egyetemi hallgatók száma. De tény, hogy a növekedés mértékét 1996ban komolyan fokoznunk kell. Az egyetemek fejlesztési kerete 3 milliárd forintot ér el, ehhez kell hozzávennünk a Felsőoktatási Fejlesztési Alap másfél milliárdját, ami persze megi nt nem elég. Négy és félmilliárdnál sokkal többre lenne szükség, azért is dolgozunk egyfolytában a világbanki hitel új fordulóján, amit ha 1995ben aláírunk, akkor a felsőoktatás még 120 millió dolláros támogatást kap. Megítélésem szerint ez már vállalható . Függetlenül attól, hogy nem lesz expó, a kormány tovább folytatja a budapesti egyetemi fejlesztést. Aki ismeri ezt a kérdést, tudja, hogy ez a kérdés az ágazat számára stratégiai fontosságú.
