Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
2487 képes elérni az t a hatékonyságot, amely adott esetben a még rendelkezésre álló forrásokkal is egybe tudja vetni ezeket. Én tehát azt javaslom, hogy olyan jellegű területfejlesztési tanács jöjjön létre, amely ki tud tekinteni az egyes ágazati szempontokból, képes ezeket a z eszközöket egymás mellé rendelni, ismeri a külső eszközöket - mint a Phareprogramból érkező elég komoly összegek , képes hozzányúlni, javaslatokat tenni, hogy a magyar Befektetési és Fejlesztési Bank ebben a folyamatban részt vegyen, és ezáltal horizon tálisan megteremtheti mind a társadalmi, mind a gazdasági erőforrások együttműködését. Én tehát azt gondolom, hogy ha alternatívája nincs is a költségvetésnek, a költségvetés felhasználásának, a szűkös erőforrások hatékonysága növelésének viszont rendkívül komoly lehetőségei vannak, a külső erőforrások bevonásának szintén, és ez lehet az egyetlen záloga annak, hogy a kutatásfejlesztésre és a többire fordítandó erőforrások mellett a következő három évben valóban elérjünk arra a szintre, amit a kormány, illet ve a koalíció saját programjában figyelembe vett. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Baráth Etele felszólalását. Soron következik Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum részéről, felszólalásra felkészül F odor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési vita általános részének lezárása előtt - bár még lesz MDFes hozzászóló - szeretném kihasználni a lehetősé get, hogy összefoglalóként valóban elvi, az általános vita tartalmához tartozó kérdésekben az elhangzott MDFes állásfoglalásokat csokorba gyűjtve, néhány olyan megjegyzést tegyek, amely gondolkodásmódunkat, aggályainkat és a költségvetéshez való viszonyun kat világosan mutatja. Mindenekelőtt néhány megjegyzést szeretnék tenni kifejezetten politikai aspektusból. Kicsit úgy érzem, és azt kell mondanom, hogy nem igazán volt jó ízű a vita. Azért nem volt jó ízű, mert szokatlanok egy parlamentáris demokráciában az olyan megjegyzések, amelyek arra utaltak, hogy korábban megszámolták, hogy az ellenzéki képviselők mennyi időt beszéltek azonnali kérdések, interpellációk - és így tovább - során, kvázi az időfelhasználás és a parlament üresjárata milyen nagy mértékű. A zt hiszem, hogy ilyenre nem illik hivatkozni, mert más számolás is lehetséges volna: megszámolni azt, hogy hányszor történt hivatkozás az előző parlament és az előző kormányzat munkájára, ezt az időtartamot is össze lehetne számolni, és ez nemcsak képvisel őtársaim részéről értelmezhető nehezen, hanem - mint már a kormányprogram vitájában elmondtuk - nem tartjuk egészen helyénvalónak, hogy négyévenként, egy parlamentáris demokrácia váltógazdálkodásában olyan tömegében jelenjék meg igény az előző parlament mu nkájának, törvényalkotásának felülvizsgálatára, mint ezt maga ez a kormányprogram is mutatta. A visszahivatkozás az előző négy évre kissé torznak tűnik, bár elismerem, hogyha összehasonlítást akarnak itt egyesek tenni, könnyen mondhatják azt: igen, az előz ő ciklusban is nagyon sok visszahivatkozás történt az előző 40 esztendőre. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nagyon szeretném, ha egy minőségi különbséget mégiscsak tennénk, ha egy szocialista világrendszer globális összeomlásának részeként Magyarországon i s létrejött rendszerváltoztatást nem kevernénk össze a parlamentáris demokrácia ciklikus választásai alapján történő kormányváltozásban, egy demokratikus váltógazdaságban megjelenő változással, mert ha ezt a minőségi különbséget elmossuk, akkor nagyon furc sa képzetek rögzülhetnek a társadalomban. (11.00) A nagy különbség elmosódása olybá teszi a dolgot, mintha itt négyévenként szinte kötelező volna nem kormányt, hanem rendszert váltani.
