Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
2447 országgyűlési képviselők, legyenek kormá nypártiak vagy ellenzékiek, úgy kénytelenek dönteni egyegy előirányzatról, hogy semmiféle összehasonlítási alapjuk nincs. Hegyi Gyula képviselőtársam felszólalásában a következőket mondotta: "Ezt a költségvetést nem szeretném úgy tekinteni, mint egy éves, lezárt költségvetést." Teljes mértékben egyetértek vele, ezt a költségvetést én sem tudom úgy tekinteni, mint egy éves, lezárt költségvetést. Azt gondolom, hogy az igazi, érdemi, szakmai vita talán a már készülőben lévő 1995ös pótköltségvetés kapcsán fog e Házban lezajlani. A 10. § (1)(4) bekezdésében egy normatív rendszer szabályozza az ingó és ingatlanvagyon értékesítéséből származó bevételek felhasználását. Mindezt az (5) bekezdés gyakorlatilag annullálja és a döntést a kormány kezébe adja. Ez különös en százmillió forint feletti értékesítések esetében jelent igazán komoly gondot, hiszen a kormány szabad kezet akar adni saját magának ilyen nagyságrendű pénzek felhasználására. Ez nem más, mint egyértelműen az Országgyűlés kikerülése és a pénzek ellenőriz hetetlen felhasználása. Ily módon az ingó és ingatlanvagyonok eladogatásával a kormány tetszőleges mértékben növelheti a felhasználási kötelezettség nélkül rendelkezésére álló pénzt. A központi költségvetési szervek beszerzése évente folyamatosan ismétlődő , óriási volument jelent. Olyan gazdasági érdekek húzódnak meg mögötte, hogy szabályozása az egész gazdaságra igen jelentős kihatással van. Egy ilyen horderejű kérdést nem lehet kormányrendeletben szabályozni. Be kell fejezni az előző kormány által félig m ár kidolgozott közbeszerzési törvényt és azt az ország nyilvánossága előtt, a parlamentben kell megvitatni. Ellenkező esetben ugyanis felmerülhet az a gyanú, hogy a párbeszéd és a nyilvánosság kormánya rejtetten kíván olyan dolgokat szabályozni, amit az el őző kormány az Országgyűlés elé vitt volna. A központi költségvetési szerveket sújtó befizetési kötelezettség érthetetlen rendelkezés. Ez egyfajta, a költségvetési szervekre kidolgozott nyereségadó, amelynek nincs túl sok értelme. Évek óta visszatérő probl éma, hogy ezek a szervek rendszeresen alátervezik bevételeiket, és így tartalékolnak pénzt maguknak. Ezt fényesen bizonyította az 1993as zárszámadás, amely kimutatta, hogy e bevételek 73 százalékkal haladták meg a tervezetet. Ennek csak a jobb tervezés és a szigorú beszámoltatás - amely a kormány egyik alapvető célja - tudna gátat vetni, nem pedig a bevételek megadóztatása. Ez tendenciájában is ellentmond az államháztartás reformjának. A költségvetési szervek radikális létszámcsökkentése csak úgy képzelhet ő el, ha azok kizárólag az alaptevékenységüket látják el, de azt magas színvonalon. Minden olyan tevékenységet, amely gazdasági alapon végezhető, célszerű gazdasági társaságba kivinni. A mostani nyereségadó bevezetése csupán annak hallgatólagos elismerése, hogy a költségvetési szervek továbbra is vállalkozhatnak, maszekolhatnak, s a kormány nem képes az államháztartási reform kidolgozására és megvalósítására. A kormánypárti képviselők felszólalásaikban nagy hangsúlyt adnak az önkormányzatok támogatásának. É n megnéztem az elmúlt évek költségvetéseihez benyújtott, akkor még ellenzéki képviselők módosító indítványait, például Békesi Lászlóét, Soós Károlyét, amelyek a mostaninál jelentősen nagyobb mértékben, 4050 százalékban akartak visszajuttatni az önkormányz atoknak. Érdekes - persze nem váratlan fordulat , hogy most, amikor kormányon vannak, már megelégszenek a 35 százalékkal. Felmerült bennem a gondolat, hogy csupán egy aláíráscserével ezeket a módosító indítványokat benyújtom, remélve, hogy most kormánypár tiként támogatni fogják két évvel ezelőtti elképzelésüket, de frakcióm a módosító indítványok tekintetében is önkorlátozásra határozta el magát, ezért elsősorban szociális módosító indítványokat nyújtunk be. Van még egy furfang. A jövedelemkiegészítés váro si mértékénél, a 35 ezer fő lakosságlétszám feletti városok esetében elfelejtették definiálni a kiegészítés maximális értékét. Helyesebb lett volna talán ezt a pontot úgy megfogalmazni, hogy 10 001 fő felett a kiegészítés legfeljebb 40 millió forint vagy p edig rögzíteni kellett volna, hogy 35 001 fő felett x vagy y millió forint. A korlát teljes elhagyása azt jelenti, hogy ezeknél a városoknál - a képviselők tájékoztatása nélkül -
