Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP):
2444 egyre szélesebb körben alkalmazhatók az itt bejáratott formációk, szervezési, gazdasági megoldások, s kiterjeszthető k egyéb közszolgálati feladatok ellátására, valamint az egészségbiztosítás területére is. A már említett szervezetek, s az ezek között meglévő bújtatott vállalkozások működése racionális, költségérzékeny, a társadalomban jelentkező hiányokhoz, amit nevezhe tünk keresletnek is, sokkal könnyebben, gyorsabban és jobban alkalmazkodó, a versenyhelyzet miatt a jobb minőségre törekvő tevékenységet folytatnak. Teszik mindezt annak dacára, és éppen azért, mert a normatív finanszírozás az esetek jelentős részében nem fedezi a tényleges költségeket. Ugyanakkor az ellátottak hozzájárulása sok esetben szerény nyereséget is hoz, vagy "csak" biztos megélhetést nyújt a szolgáltatónak, szolgáltatóknak. A normatív támogatás elegendő arra, hogy az ellátókör a humán szolgáltatás ra mintegy rámozduljon, így ez feladatellátó kezdeményezést indukáljon, és valós szükségletek így nyerjenek kielégítést. Természetesen ezeknek a közfeladatokat ellátó, nem állami intézményeknek speciális jogszabályok között kell működniük. Ugyanis a norma plusz támogató szakminisztérium által kijelölt feladat, ebben az ellátási kötelezettség, a szükséges minőségkontroll bátran speciális körülménynek nevezhető. Mindezeket a specialitásokat a maga korlátaival együtt szükségesnek tartom a jó működés reményében . Mindez a jelen szabályozás megváltoztatásának szükségességét, felesleges szabályozások megszüntetését, szektorsemlegesség biztosítását, kontroll beépítését igényli. Nézzük végig, hogy melyek a jelen szabályozás neuralgikus pontjai, talán éppen azért, hog y az ebben lévő lehetőségeket ki tudjuk bővíteni, és a társadalomban ezekben a nagyon költséges ellátó szférákban anyagi ráfordítás nélkül jobb feltételeket alakítsunk ki. A jelen szabályozásban ki vannak rekesztve a normatív költségvetési hozzájárulásból a társas vállalkozások, miközben hátsó kapun, alapítvány által működtetve, vagy közkereseti társaságként becsempészhetők. A kirekesztés sérti a szektorsemlegesség elvét, kirekesztésükkel elvész annak a lehetősége, hogy a humán szférába, ha szerény mértékbe n is, tőkét hozzanak. Megakadályozza, hogy tisztán elkülönüljön a profit és nonprofit tevékenység. Egyébként mindkét tevékenységi formát hasznosnak, sőt ezeken a területeken közhasznúnak is tudom tekinteni, azzal együtt, hogy az eltérő szabályozást célszer űnek látom. Másik gondnak a feladatátvállalási szerződést látom, melyet az ellátónak az önkormányzatokkal kell kötni. Ezt én feleslegesnek tartom, mint ahogy az egyházi jogi személyek számára ez nem is kötelező. Itt is az egységes szabályozást látom célsze rűnek, azzal a megszorítással, hogy az összes résztvevőnek igazolni kell az engedélyező szerv által, hogy az intézmény működési feltételei megfelelnek. Ugyanakkor garanciákat kell beépíteni a működésbe, hogy az általa vállalt feladatok elvégzése megtörténj ék. Azt az aggályt, hogy ily módon a humán szolgáltatásokat végző nagyobb vállalkozások gomba módra szaporodnának, s így a költségvetésre többletterhet raknak, nem látom megalapozottnak. A jelen helyzetben, mint már említettem, a törvény megkerülhető, s a tapasztalat az, hogy a szakminisztériumok liberális döntéshozatalai óta sem tolongnak az ilyen ellátást vállalók. Lényegében a humán szolgáltatást nyújtó intézmények szektorsemlegességét, minden résztvevő számára az egységes szabályozást tartom célszerűnek , mely szabályozásban az ilyen intézmények, illetve tevékenységek létrehozását könnyíteném, működését ellenőrizném, ellátási garanciákat építenék be, és az elszámoltatást szigorúbban venném. Bárki, aki csak háza tájára kerül egy ilyen intézmény létrehozásá nak, beindításának, az tudja, hogy a létesítőnek milyen kálváriát kell bejárnia, hogy a létesítmény szabályai a valóságtól sok esetben elrugaszkodnak, illetve az engedélyezés teljesen szubjektív. (10.10) Ezért tartom szükségesnek a könnyítést, természetese n szigorúan megkövetelve a szakmai garanciákat, a jó működés feltételeit. Ugyanakkor azt is látom, hogy a működés szakmai és pénzügyi megvalósulását szigorúbban kell ellenőrizni.
