Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP):
2443 Megköszönöm dr. Rott N ándor képviselő úrnak az elhangzott fölszólalását. Szólásra következik a Magyar Szocialista Párt részéről Sirály Péter képviselő úr; szólásra készül dr. Szilágyiné Császár Terézia, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője; őt követi Horn Gábor, az SZDSZ r észéről. Megadom a szót Sirály Péter úrnak. (10.00) DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy kicsit szubjektíven kezdjem. Idén tavasszal, amikor már látszott, hogy kormányzati felelőssé g szakad a nyakunkba, amit természetesen akartunk is, beszélgetve képviselőtársaimmal, beszélgetve azokkal az emberekkel, akik kormányzati tisztséget töltöttek be, arra a megállapodásra jutottunk, hogy minden intézkedésünk, minden gondolatunk, minden elkép zelésünk, amit megpróbálunk valóra váltani, egy koncepcióba illeszkedjék bele. Ez a koncepció Magyarország modernizációja. Minderről azért volt szó, hogy ne legyenek elképzeléseink, cselekvéseink kapkodóak. A jelen költségvetés torokszorongató kényszerűség ei között is, és ennek dacára sem lehet megfeledkezni ezekről a szempontokról. A változtatás kényszere sohasem akkor jelentkezik, amikor minden jól megy köröttünk, a változtatás kényszere mindig akkor jelentkezik, amikor problémák vannak, amikor megoldatla n feladatok vannak, és amikor a változtatások megoldására sokszor legrosszabbak a lehetőségek. Mégsem ment föl minket ez alól a felelősség alól a jelen helyzet. Az államháztartás nagy ellátórendszereiben egyre növekvő feszültségek megoldásában én nagy jele ntőséget tulajdonítok a társadalmi önszerveződéseknek és a vállalkozásoknak. Nézzük meg, hogy ezzel kapcsolatban a nyolcvanas évek közepén az Egyesült Államokban megjelent tanulmány mit ír. Idézem. "A heves pénzügyi nyomás hatására az állami és helyi vezet őknek nem volt más választása, mint változtatni azon, ahogyan eddig a dolgokat intézték. Polgármesterek és kormányzók tették magukévá a közösségi magántársulások gondolatát, és fejlesztettek ki alternatív módszereket a szolgáltatások nyújtására. A városok támogatták a szolgáltatók közötti versenyt, és új költségvetési rendszert fejlesztettek ki. A közintézményi vezetők vállalkozói irányításról, tanuló szervezetekről, önerőre támaszkodó városokról kezdtek beszélni. Az államok elkezdték újraszervezni a legköl tségesebb közintézményi rendszereiket: az oktatást, az egészségügyet és a szociális ellátást." Ugye, ismerősek a gondok? Én nagyon jól tudom, hogy Magyarország nem Amerika. De a gondok és a megoldásra váró feladatok, úgy látszik, a világon mindenütt közöse k. Azt is látom, hogy a megoldás lehetőségei és eszközrendszerei jelentősen eltérnek: mások az Egyesült Államokban, mint Magyarországon. És itt nemcsak a pénzre gondolok, hanem az Egyesült Államokban már széles körben kialakult vállalkozói, karitatív és no nprofit szférára. Mindezekkel együtt Magyarországon is kialakult az elmúlt négy évben egy olyan ellátórendszer vagy kezdeményezés, amellyel a költségvetési törvény foglalkozik, amellyel érdemes nekünk is foglalkozni, amely rendszert szándékaink szerint bőv ítenék, és amely rendszer megéri azt, hogy egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk. Ezzel a rendszerrel a költségvetési törvény IV. fejezete foglalkozik, és nagyon röviden - nyilván nem tudja mindenki szám szerint, hogy mi hol található - elmondanám a kérdésk ör lényegét. Ez a IV. fejezet a szociális, oktatási, nevelési közfeladatokat ellátó egyházak, társadalmi szervezetek, magánszemélyek stb. részére adandó normatív hozzájárulással foglalkozik. Ez a szabályozás a jelen pillanatban messze túlmutat a jelenlegi jelentőségén. Azért tartom én ezt a költségvetési törvény kiemelkedően jelentős részének, illetve a jövőbe mutató, egyébként már évek óta meglévő szabályozásának, mert a humán szférába is beviszi a sokszínűséget, alternatív megoldásokat kínál, ugyanakkor r eális társadalmi szükségleteket elégít ki, illetve a hiányok megszüntetésében segít. Előremutatónak tartom, mert vélhetően az évek folyamán
