Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
2442 nem állítjuk meg, akkor a népesség értelmi, képzettségi, szellemi színvonalának további sülly edéséhez vezet. És történik ez akkor, amikor politikai potentátok sorrarendre tartják a beszédeket, és kijelentik, hogy kiművelt emberfőkre van szükség. A szavak, a bombasztikus frázisok mögött a valóság az, hogy megszüntetik az iskolákat, nem engedik, ho gy kisebb létszámú osztályokban intenzívebb, hatékonyabb képzés folyjék. Tovább lehetne sorolni a példákat, de azt hiszem, nyugodtan megkockáztathatjuk, hogy nemcsak egy költségvetési válságról vagy válságköltségvetésről van szó. Sem az előző kormányok, se m a jelenlegi kormány nem vette magának azt az erkölcsi bátorságot, hogy megmondja az országnak, hogy megmondja a népnek: eljutottunk a működésképesség végső határáig, sőt azon is túlléptünk, s hogy ezeknél a felszíni látszatkezeléseknél sokkal radikálisab b, sokkal expanzívabb gazdaságpolitikára lenne szükség - nem bűvészkedésre a különféle pénzalapok és különféle pénzügyi konstrukciók között, hogy megfeleljünk a Világbank, a Valutaalap és még ki tudja, milyen más pénzintézetek követelményeinek, egy rafinál t, bonyolult pénzügyi struktúra elemeinek, hanem hogy valahogyan fönn tudjuk tartani az ország működőképességét, hogy pontosabb legyek: hogy visszaállítsuk az ország működőképességét, s ehhez olyan elhatározó, olyan radikális gazdaságpolitikai és politikai lépéseket tegyünk, amelyekre valóban szükség van. A Borosskormányt - és még előtte az Antallkormányt - mindezért csak kisebb mértékű felelősség terheli. Azok a kormányok, pontosabban az Antallkormány még épp csak hatalomra lépett, amikor felkészületlen ségében az úgynevezett taxis blokád olyan válságot robbantott ki, amivel a gyenge parlamenti többséggel rendelkező akkori koalíció nem tudott és nem mert szembe nézni. A jelenlegi kormánynak sokkal súlyosabb e tekintetben a felelőssége, mert akkora többség gel, olyan szilárd többséggel rendelkezik a parlamentben, hogy igenis nyugodtan vállalkoznia kellene ennek a szükségszerű válságintézkedéscsomagnak a vállalására és keresztülvitelére radikális gazdaságpolitikával és sokkal radikálisabb intézkedésekkel. En nek egy elemére már az elmúlt beszédemben utaltam. Ilyen lehet például az állami bürokrácia kiadásainak nagyarányú csökkentése; de ilyen lehet például az adótartozások, általában a köztartozások radikális behajtása. Ugyanis elviselhetetlen és lehetetlen kö rülmény az, hogy miközben a nyugdíjasok éheznek, olyan csekély nyugdíjat kapnak, közben adófizetők, nagy adófizetők kibújnak e kötelezettségük alól. De éppígy sorolni lehetne még tovább azokat a területeket, amelyeken, igenis, az ellenzék is követeli a rad ikális fellépést. Itt vannak ezek között a lehetőségek között a privatizációs visszaélések, amelyekhez valójában senki nem mert hozzányúlni idáig sem, és úgy látszik, most sem, ahol milliós állami vagyonok folynak szét, tűnnek a semmibe, miközben mindnyája n tudjuk, a szemünk láttára egy olyan új réteg alakul ki, amely ezeknek az elértéktelenedett állami vagyonoknak a megszerzéséből egy új - nem szerencsés a kifejezés, de nem tudok más szót találni rá hirtelen - komprádorburzsoázia megteremtését jelenti. Akk or, amikor a kisgazdapárt nem fogja tudni elfogadni ezt a költségvetést, nemcsak a költségvetésnek a nyilvánvaló hiányosságai, belső logikai alátámasztásbeli gyengéi azok, amelyek erre kényszerítik, hanem, mint már múltkor jeleztem, azok a politikai okok i s, amelyek sorában a legjelentősebbnek - én legalábbis - azt vélem, hogy a kormány politikája a súlyos válsághelyzet fölismerése helyett és a válságkezelésre alkalmas erőteljes politika helyett félmegoldásokra és látszatmegoldásokra terjed ki. Nagyon sokan fogják kárhoztatni, szidni a szakszervezeteket azért, hogyha ki fognak állni követeléseik mellett, és a végső fegyverhez fognak nyúlni: a munkabeszüntetéshez, a sztrájkhoz. Bizonyos szempontból egy nagy funkciót, egy nagy történelmi feladatot fognak telje síteni: rá fogják ébreszteni az országot ennek a válságnak a valódi mélységeire, föl fogják hívni a figyelmet arra, hogy így nem mehet tovább. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) :
