Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDF):
2439 számtalan itt fekvő településnek fantasztikus környezeti javulá st jelentene - megtenné azt, amire felelősséget vállaltunk a koncessziós szerződésben. De továbbgyűrűznek a bajok: arról van szó, hogy ezekben a koncessziós szerződésekben, amelyek megköttettek, vállaltuk a terület biztosítását, amelyre rákerül az autópály a, amelyen elkezd működni a vállalkozói tőke. Nos, erre is hiányzik több milliárd, mind a 3as autópálya, mind a 2es autóút esetében. Már meg sem merem említeni a szekszárdi Dunahíd élő koncessziós szerződését. Nem többről és nem kevesebbről van szó itt, kérem, mint arról, hogy nemzetközi pénzintézetekkel kötött kölcsönegyezményeket, koncessziós szerződéseket nem teljesít a kormány. Felmerül tehát a kérdés, hogy mit is hívunk stabilitásnak, és hogy ez a sorozat, ami itt körvonalazódik, nem a stabilitás hi ányának az első fokozatae, amikor nemzetközi megállapodásokat, szerződéseket, befektetőkkel kötött szerződéseket kell hogy felrúgjunk, kell hogy visszamondjon a kormány. Kérem, a nemzetközi közvélemény ezekből a mozaikokból rakja össze az ország képét: a szerződések újratárgyalása, lebegtetése, lassítása vagy leállítása iszonyatos presztízsveszteségbe kerül. Mi a helyzet, ha a közel 100 forintos benzinből az Útalap a 9 forint 50 fillér helyett 50 fillérrel többel részesedik: 10 forinttal? Akkor legalább az Európai Beruházási Bankkal megkötött szerződésben szereplő 2 milliárdos hitelt lehívhatjuk. Mi a helyzet, ha a 9 forint 50 fillér helyett 11 forinttal részesedik az Útalap? Kérem, nem fogják elhinni - 1 forint 50 fillérről van szó! : ebben a helyzetben a koncessziós autópályák, amelyek elindultak, folytathatók, a szerződéseink fenntarthatók. Koncepció kell ide! Elkezdett munkák vannak, elkezdett folyamatok. Modernizáltak az útkezelő szervezeteink, korszerű a finanszírozásuk: a koncesszió. Kérem, sehol nem tudták megvalósítani KözépKeletEurópában a koncessziót. Nekünk - nekünk! - sikerült. Ez, kérem, óriási eredmény - és 1 forint 50 fillér pluszon bukik meg... Hát ez egyszerűen lehetetlen! Évtizedekre tönkretehetjük a koncessziós formát, és akkor végképp nem tudom, hogy miből fogunk építkezni. Nézzük meg ezt egy másik oldalról is! Az elmúlt években megvalósult a magántulajdonon alapuló vállalkozói építőipar, építőanyagipar és háttéripar. Négy év alatt megtörtént az állami nagyvállalatok modernizálása. 199 3ban már a tevékenység 58 százalékát ötven főnél kisebb szervezetek - vagyis a klasszikusan közép- és kisvállalatok - látták el. A privatizáció megtörtént: a nagyoknál, a kettős könyvvitelű cégeknél az állami tulajdon részaránya 50 százalék alatt van. Az 199091es - és ki ne emlékezne erre? - nagy recesszió után a teljes építőipari ágazat talpraállt és elindult. A külföldi működőtőke '93 végén 20 milliárd forintra emelkedett, és a vegyesvállalatok túlnyomó része a közlekedésépítésben dolgozik. Kérem, a kü lföldi befektetők - a tőke - a meghirdetett tenderekre, a megkötött szerződésekre jöttek Magyarországra. Ezek jelentős veszteséget fognak szenvedni. Ki fog ezek után hinni nekünk? Mit jelent a stabilitás: plusz 1 forint 50 fillért? Akkor, amikor az infras truktúráról beszélünk, nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk néhány szóval a Magyar Államvasutakról. Vasúttörvény már van. Meg lehet kötni a MÁV és az állam mint tulajdonos között az alapmegállapodást, legalább egy évre - ez, kérem, háromnegyed éve elő van ké szítve. Ez kiadás, de egyben bevétel is, hiszen így tud akkor a vasút pályahasználati díjat fizetni az államnak, a költségvetésnek. Ha összehasonlítjuk nemzetközi vonatkozásban: Németországban a vasút éves pénzforgalmának 34 százalékát fizeti az állam, Ola szországban pedig 65 százalékát. Nálunk egy évtized alatt tíz százalékát fizette, most tizenhetet. A kormány megtette az első lépéseket, de a vasútra előbbutóbb egy komplett csomagot kell összeállítani, mert a rekonstrukciófinanszírozásra, az Európai Uni óhoz való csatlakozásra pénzeszközökre lesz szükség.
