Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 24 (38. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2414 Mindenkit megnyugtathatok: mindezt a kormánypárti képviselők is nagyon szeretnék. Sajnos azonban, az a helyzet, hogy törvényt mindenről lehet hozni - akár arról is, hogy holnaptól nyugaton keljen fel a nap , csak ezt követően a kormány feladata, hogy ezeket a törvényeket végrehajtsa. A magyar népmesékben kedvelt motívum, hogy a gonosz király a leánya kezéért küzdő szegénylegénynek különféle olyan megoldhatatlan feladatokat ad, fejvesztés terhe mellett, mint pé ldául, hogy csináljon bagariacsizmát kovászos uborkából. De a népmesékben általában az is kiderül, hogy a királylány mellesleg varázserővel rendelkező tündér, aki ezeket a feladatokat hibátlanul végrehajtja a legény helyett. Minthogy tudomásom szerint a ko rmánynak ilyen tündér nem áll rendelkezésére, a kormánypárti képviselők természetesen tartózkodni fognak attól, hogy megvalósíthatatlan feladatokat rójanak a kormányra, még akkor is, ha a kovászos uborkából készült bagariacsizmát időnként jobban szeretnék, mint az ellenzéki képviselőtársak. Van aztán ennek az érvelésnek egy olyan általános iránya is, amely nem költségvetési fejezetekhez kötődik, hanem a polgárok általános helyzetét kéri számon a jövő évi költségvetés tervezetétől. Rott Nándor képviselőtársu nk fogalmazott úgy, hogy a költségvetés az egyszerű polgárok nyakába kívánja rakni az átalakulás terheit. Ez igaz. Sajnálattal azonban azt is hozzá kell tenni, hogy ebben az országban nincsenek mások, mint egyszerű polgárok, következésképpen az átalakulás terheit senki másnak a nyakába nem lehet rakni. Így cselekedett az előző kormány is, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nem az átalakulás, hanem az átalakulás elodázásának terheit rakta az egyszerű polgárok nyakába. Időnként persze kísérletezett azzal is - miként annak idején a Kádárrendszer , hogy ezeket a terheket külföldi hitelezők nyakába rakja, ám ezen az úton a jelenlegi kormány már csak azért sem követheti elődjét, mert a nemzetközi pénzvilág teljesen egyértelművé tette, hogy egyetlen ce nt sincs a nemzetközi pénzpiacon arra a célra, hogy a magyar kormány a szükséges reformokat tovább odázza el. (12.30) Az érvelések másik része annyira nem volt képes alternatívát felmutatni, hogy nem is a költségvetést vitatta, hanem a költségvetés ürügyén általános támadásokat intézett a kormány ellen. Természetesen nem kívánom elvitatni egyetlen képviselő jogát sem attól, hogy a költségvetési vitában gúnyosan emlegesse a szakértelmet, a szürkeállományt vagy mondjuk a szociális érzékenységet. Á m ha a költségvetési bírálatokból ennél többre nem futja, akkor engedtessék meg egy kormánypárti képviselőnek azt mondania, hogy a király öltözéke sajnálatos módon hiányos. Döntően két ilyen pregnáns érvelést hallottunk. Az egyik Szájer József képviselőtár sunk és Pusztai Erzsébet képviselő asszony érvelése volt, akik az 1995. évre benyújtott költségvetést a Magyar Szocialista Párt 15 hónappal korábban közzétett fizetett politikai hirdetésével próbálták szembesíteni; nem fordítva sok figyelmet arra, hogy enn ek legtöbb tételét a Magyar Szocialista Párt időközben visszavonta. A párt elnöke, aki azóta miniszterelnök, nyilvánosan elismerte ebben viselt felelősségét. Készült egy részletes szakmai és egy rövid politikai program, egy koalíciós szerződés és egy kormá nyprogram. Mindezekre való tekintet nélkül a költségvetés számait ezzel a dokumentummal szembesítették. Úgy gondolom, ez nem sokkal elegánsabb eljárás, minthogyha a kormánypárti képviselők azzal próbálnák védeni a költségvetés sarokszámait, hogy mi volt a Fidesz és az MDF közös székházeladási ügyével. Úgy gondolom, mozgó célpontra tüzelni valóban nem könnyű feladat. Annyit azonban azért bízvást el lehet várni, hogy mindenki tudja: a mozgó célpont elé kell célozni és nem 15 hónappal mögé.
