Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 24 (38. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2413 Itt egy olyan esetben, amikor a rádió és a tv működése nem tetszik a kormánynak, lehetőséget nyújtunk a kormánynak arra, hogy tetszőlegesen cserélje a vezetőket; akkor, amikor akarja, éppen a költségvetési pénzek odaadásán vagy oda nem adásán keresztül. Ezt a lehetőségét a kormánynak meg kell szüntetni, ezért jav asolni fogjuk majd a részletes vitában, hogy ez a törvénytervezet, ez a szakasz módosításra kerüljön. Tisztelt Ház! Akkor, amikor itt három törvényszakaszra hivatkozva a problémákat felvetettem, azt kívántam hangsúlyozni - és ezt érzékelhették, mert nem is idéztem a normaszöveget , hogy a szövegrészeket hogyan módosítsák. Ezt majd a részletes vitában tesszük meg. Három olyan jelenségre kívántam felhívni a figyelmet, ami alapvetően elvi jelentőségű, és alapvetően kormányzati szándékokat rögzít; olyan kormán yzati szándékokat, amelyek a kormányzati hatalomnak az Országgyűlés hatalmával szemben való megerősítését igyekszenek elősegíteni. Kérem, fontolják meg a most elmondottakat, gondolkodjanak el rajta, és a részletes vitában Önök is foglalkozzanak ezekkel a k érdésekkel. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Pancza István felszólalását. Soron következik Szabó Zoltán a Magyar Szocialista Párt részéről, és felkészül Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Megadom a szót . DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Elnök asszony, köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Egy költségvetési vitában úgyszólván kötelező George Washingtont idézni, aki szerint - mint jól tudjuk - nincs jó költségvetés és rossz költségvetés, csak elfogadott és el nem fogadot t költségvetés van. Utalt erre az Állami Számvevőszék jelentésének előterjesztésekor Hagelmayer professzor úr is, aki azt mondta, hogy a költségvetés sohasem szakmai, mindig politikai kérdés. Politikai egyfelől tartalmilag, mert hiszen a kormány ebben közl i legkoncentráltabban azt, hogy mire kívánja fordítani az adófizetők pénzét, mely folyamatokat kíván támogatni, és melyeknek gátat vetni. De úgy alakult, hogy politikai kérdés ez a parlamentáris demokráciák szokásjoga alapján is, amely úgyszólván kötelezőv é teszi a kormánypárti képviselőnek, hogy elfogadja, és úgyszólván kötelezővé teszi az ellenzéki képviselőnek, hogy ne fogadja el a kormány költségvetéstervezetét. Ennek alapján tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogy nincs miről vitatkozni; de azért van, hiszen a költségvetés vitája mindenkor jó alkalom az ellenzéknek arra, hogy egyfelől rámutasson a kormány országirányítási koncepciójának gyengeségeire, másfelől az ország közvéleménye elé tárja saját koncepcióját: hogyan irányítaná ő az országot, ame nnyiben bizalmat kapna. Sajnálattal kell tudatnom tisztelt képviselőtársaimmal, hogy az ellenzéki képviselő hölgyek és urak felszólalásában ilyen koncepciónak, ilyen alternatív koncepciónak nyomát sem sikerült felfedeznem. Úgy gondolom, hogy az eddig elhan gzott ellenzéki felszólalások érvelése döntően három irányt vett - kivéve a már sokat emlegetett Urbán Lászlóét, aki többékevésbé azt mondta, hogy támogatja a kormány koncepcióját, csak a hozzárendelt eszközök "fényében" nem látja biztosítottnak ennek vég rehajthatóságát. Tehát háromféle érvelés hangzott el. Az egyik, amely alternatív gazdaságpolitika felvázolása helyett kinézett magának egy területet, és azért ostorozta a kormányt, mert erre a területre túl kevés költségvetési fedezetet fordít - ezt már Bá rsony András említette. Ez egy hálás dolog, különösen így, két héttel az önkormányzati választások előtt, mert hiszen ki az, aki ebben az országban ne szeretne magasabb szintű szociális ellátást, jobb oktatást, több munkahelyet, nagyobb közbiztonságot, vir ágzó kultúrát, mezőgazdaságot - és így tovább?
