Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 24 (38. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - PANCZA ISTVÁN (FKGP):
2411 Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kap lehetőséget Bauer Tamás, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Csak egy mondat; elnök asszony, köszönöm a szót. É n nem tudok arról, hogy szabaddemokrata politikus bármikor olyasmit mondott volna, hogy mi nem voltunk tisztában az ország helyzetével. Tisztában voltunk; ezért is nem tettünk olyan ígéreteket a választások előtt, amivel a jelenlegi költségvetés ne lenne ö sszhangban. Mi megmondtuk a választások előtt is, hogy nehéz időszak következik, mert tisztában voltunk az ország helyzetével. Éppen azért, mert itt ültünk korábban is. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szé pen. Soron következik Pancza István, a Független Kisgazdapárt részéről. Felszólalásra felkészül Szabó Zoltán, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót. PANCZA ISTVÁN (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés általá nos vitájának előző napjaiban nagyon sok hozzászólást hallottunk, amelyek a költségvetés szerkezetével és a gazdaság összefüggéseivel foglalkoztak. Ezek a hozzászólások, amelyeket kisgazda képviselőtársaim mondtak el, rávilágítottak arra, hogy a költségvet és nem az ipar és nem a nemzetgazdaság fellendítésének a programját hordozza magában. Nem előzte meg a költségvetés átalakítását egy rövid- és középtávú gazdasági terv kialakítása, nem előzte meg a költségvetés kialakítását a realitások felmérése, annak a felmérése, hogy hogyan lehet a gazdaság élénkítésével a költségvetési aktívákat növelni. És nem előzte meg egy olyan vizsgálat, hogy hogyan lehet a lakosság terheinek csökkentését elérni, és ezzel a társadalmi elnyomorodás folyamatát megállítani, vagy enne k sebességét csökkenteni. Képviselőtársaim részletesen foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Én most ettől eltérően a költségvetés törvényszövegével kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot felvetni. Hangsúlyozni szeretném, hogy amit el kívánok mondani, nem a paragrafusok betűire vonatkozik. Nem azokra a betűkre, amelyek paragrafusonként rögzítenek egy törvényt, hanem azokra a gondolatokra, szándékokra, amelyek emögött a törvényszöveg mögött meghúzódnak. Tehát olyan tényezőkről kívánok beszélni, amelyek elvi jelentőségűek, amelyek az általános vitának a törvényszövegre vonatkozó alapját kell hogy képezzék. A költségvetési szervek tulajdonát, ami épületeket, gépeket, berendezéseket, sőt autókat foglal magában, hogyan lehet bérbe adni, vagy hogyan lehet eladni? A költségvetési törvénnyel való kapcsolatát feltehetően az magyarázza, hogy ezeknek a szerveknek közvetlenül a költségvetésbe kell befizetniük az ezekből az eladásokból és bérbeadásokból származó jövedelmet. Azonban struktúrájában és tartalmában ez a priva tizációs törvény olyan törvény, amely speciálisan a központi költségvetési szervekre vonatkozik. Ugyanakkor mint privatizációs törvény, nem eléggé megalapozott, nincs biztosítékokkal körülhatárolva, nincs szigorú pályázati rendje - amit szövegében a törvén ytervezetnek ez a szakasza meghirdet , tehát nem rendelkezik azokkal az ismérvekkel, amelyeket egy privatizációs törvénytől megkívánunk. Ez a törvény elvileg és a gyakorlatban is lehetőséget ad arra, hogy a központi költségvetési szervek vagy éppen a főha tóságok dolgozói vagy ezeknek ismerősei megvásárolják akár saját hivatali gépkocsijukat, és ezeknek a gépkocsiknak nem kell elrongyolódott járműveknek lenniük, hisz' a törvény szövege 3 millióban szabja meg azt a határt, amely alatt a gépkocsi értékesíthet ő. Ez manapság egy jó minőségű gépkocsi árának felel meg. A törvény tulajdonképpen azt is lehetővé teszi, hogy bármely főhatóság eladja irodaházát; itt csupán a döntési szintek strukturálódása az, amely az eladást befolyásolhatja. Van egy nagyon veszedelme s vonatkozása ennek a privatizációs törvénycikknek. Nevezetesen az, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az önkormányzati testületek hasonló típusú jogszabályokkal bővítik saját
