Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - TÓTH SÁNDOR (MSZP):
2354 A támogatások legnagyobb hányadát, érthető okokból, a piacra jutást segítő támogatások - exporttámogatás, agrárpiaci támogatás - teszik ki, több mint 5 6 százalékot, s ezek közül az exporttámogatás önmagában mintegy 47 százalékot képvisel. Tudomásul kell venni, hogy az agrárgazdaság nem befolyásmentes piaci feltételek között dolgozik, ezért a támogatásoknak segíteniök kell a piacra jutást. Megfelelően seg ítie azonban a támogatás az agrártermelőket? Sokan teszik fel ezt a kérdést, hiszen az 1993. évi tényleges adatokat figyelembe véve ebből a támogatásból a mezőgazdasági termelők mindössze 6,9 százalékban, az élelmiszerfeldolgozók 53,7 százalékban, s a ke reskedelmi ágazathoz tartozó szervezetek pedig mintegy 35,6 százalékban részesültek. Nem vitatható természetesen, hogy a kereskedelem által igénybe vett exporttámogatás is hozzájárul a belföldi árak alakulásához, a felvásárlás biztonságához, s ezáltal közv etetten a feldolgozóipar, vagy a mezőgazdasági termelő is részesedik ebből az összegből. Jó lenne azonban, ha ez a támogatás a jövőben, az előzőekben vázolt törekvéseknek megfelelően, nagyobb arányban jelenne meg közvetlenül a termelőknél. Úgy vélem, ennek érdekében mind a kormányzatnak, mind pedig a termelőknek, érdekképviseleti szerveknek is vannak tennivalói. A kormányzatnak törekednie kell arra, hogy az exporttámogatási rendszer folyamatban lévő korszerűsítése során segítse elő ennek a célnak a megvalós ítását, azaz olyan rendszert dolgozzon ki, amelyik nagyobb esélyt ad a termelőknek a támogatáshoz való hozzájutásra, a korlátozott összegből való nagyobb közvetlen részesedésre. A termelőknek, feldolgozóknak, érdekképviseleti szervezeteknek pedig az a fela datuk, önmaguk megsegítése érdekében is, hogy éljenek az export alanyi jogon biztosított lehetőségével. Nem arra gondolok természetesen, hogy minden termelő kezdjen el exportpiacokat keresni, saját maga kössön üzleteket, ez irreális felvetés lenne. Nem irr eális elgondolás azonban, hogy az érdekképviseletek működését is számításba véve induljon el egy olyan mozgalom, amelyiknek a keretében termelői értékesítő szervezetek, értékesítő szövetkezetek jönnek létre. A támogatáshoz való közvetlen hozzájutást ugyani s ez a megoldás segítheti elő legbiztosabban. Miért szóltam erről ilyen részletesen? Egyrészt azért, mert az exporttámogatás a legnagyobb hányadot képviseli az agrártámogatások keretében, másrészt azért, mert az agrárexport növekedése egyben hozzájárul a k ülkereskedelmi mérleg javításához is, amire nem kell külön senkinek a figyelmét felhívnom, igen nagy szüksége van a nemzetgazdaságnak. S azért is fontosnak tartom ezt a kérdést felvetni, mert én is úgy ítélem meg, ahogy az expozéban is elhangzott, hogy az agrárgazdaságban megindult kedvező folyamatok fenntartása fontos célkitűzés. Ugyanakkor szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az agrárágazatok és az általuk termelt termékek az államháztartás bevételi oldalának a biztosítása szempontjából is rendkívül fontosak. Az agrárgazdaság támogatása, úgymond, kényszerű szükségszerűség. Arra alapvetően az agrárprotekcionizmus, és nem az agrártermelők másoknál rosszabb munkája miatt van szükség. Kétségtelen, hogy a vállalkozók költségvetési befizetései köz ött az agrárvállalkozók csak mintegy 56 százalékos részesedéssel szerepelnek, ugyanakkor a vám- és importbefizetések mintegy 24 százaléka, az általános forgalmi adó több mint negyedrésze, 25,5 százaléka, a fogyasztási adónak pedig közel 39 százaléka az ag rárgazdasági termékek útján realizálódik, és nem mindegy, hogy a fogyasztásiadó, illetve az általános forgalmiadóbevétel importtermékekhez, vagy hazai előállítású termékekhez kötődik, mert ha importon keresztül realizálódik, az adóbevétel rendelkezésre á ll ugyan, de a külkereskedelmi mérlegben ez az egyensúly ellen hat. Az agrárgazdaság normális működése és az ahhoz szükséges feltételrendszer biztosítása tehát valóban fontos kormányzati feladat, s a költségvetési előirányzatok korlátozott lehetőségeit fig yelembe véve ezért különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a rendelkezésre álló összeg a leghatékonyabban kerüljön felhasználásra. Felül kell vizsgálni a támogatások szabályozásának rendszerét, hogy csak a valóban jogos, ellenőrizhető igénylések kerülj enek teljesítésre. Ennek érdekében módosítani kell az exporttámogatások rendszerét, biztosítva a relatív gazdaságos kivitel ösztönzésének fenntartását,
