Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
2355 érvényesítve a gazdálkodók felé a változó külső és belső piaci viszonyokhoz történő alkalmazkodás erőtel jesebb kényszerét. Különösen fontosnak tartom, hogy a támogatások, köztük az exporttámogatás igénybevételét lehetővé tevő végrehajtási szabályok olyanok legyenek, hogy azok az érintettek, köztük a termelők számára is egyértelműen kifejezzék a kormányzatnak a támogatások biztosításával elérni kívánt, általam is helyesnek tartott törekvéseit. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Semjén Zsolt képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából. Felkészülé sre felkérem Rockenbauer Zoltán képviselő urat. DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP) : Köszönöm a szót igen tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! A kulturális költségvetéssel kapcsolatban szeretnék néhány reflexiót tenni. Számunkra, kereszténydemokraták számára a kultúrára f ordított támogatás nélkülözhetetlen beruházás az ország szellemi, erkölcsi és anyagi felemelkedése érdekében. Ezért elfogadhatatlannak tartjuk a kulturális költségvetésnek, a szerintünk szükségtelen pótköltségvetés elvonásai után, ismételt megrövidítését. Szinte megállapíthatatlan, hogy az Országgyűlés végül is mekkora összeget fordít ténylegesen kulturális célokra, hiszen a támogatások jelentős része gondosan el van rejtve különböző minisztériumok és az önkormányzatok költségvetésében. A Belügyminisztérium költségvetésében szerepel például a megyei, fővárosi önkormányzatok igazgatási és közművelődési feladataihoz biztosított, valamivel több, mint ötmilliárd forintos támogatás. De honnan tudhatjuk, hogy ebből valójában mennyit fordítanak közművelődési felada tokra, és hogy egyáltalán mit tekintenek annak? Föl kell hívnom a figyelmet arra is, hogy a költségvetés összemossa a pénzügyi kormányzat által előírt bevételi terveket és a támogatásokat. A kultúra kiemelt nemzeti intézményeire, a közgyűjteményekre és egy éb kulturális intézményekre váró, közel másfél milliárdos bevételi kötelezettség az állami támogatás ennek megfelelő csökkentését jelenti. Vagyis a pénzügyi kormányzat bünteti a jól gazdálkodó intézményeket, azokat, amelyek szűkre szabott lehetőségeiket sz ponzorok bevonásával igyekeznek a társadalomtól joggal elvárt szintre emelni. Erőfeszítéseik azonban nem járhatnak megfelelő értékteremtő eredménnyel, hiszen a költségvetésen kívüli források egyszeri, időleges bevonása magával hozza a Pénzügyminisztérium á ltal bázisnak nevezett összegek csökkentését. Miből lehet a kiemelt nemzeti intézményeknek 1994ben 999 millió, a közgyűjteményeknek 699 millió, az egyéb kulturális intézményeknek 982 millió forintos bevétele? S miből hozhatnak a kulturális nemzetközi kap csolatok intézményes formái, a külföldi intézetek, külföldi és hazai rendezvények a csak támogató feladatot végző minisztériumnak haszonjellegű bevételt 120 milliós összegben? Tágabb értelemben véve a kultúra fogalmát, igen veszedelmesnek minősíthető a tud omány támogatásának a csökkentése. (17.50) Mindenekelőtt az, hogy az OTKA költségvetését 1995re 200 millióval kevesebbre tervezi a kormány. Döbbenetes, hogy miközben a Belügyminisztérium kiadójának támogatására közel 43 millió forint jut, a teljes magyar tudományos könyvkiadás céljaira 98 milliót terveznek. Az is elgondolkodtató, hogy az új akadémiai törvény előírásaiból az akadémikusok juttatásainak rendezésére készséget mutat a kormány, a doktori pótlékok esetében viszont elzárkózik ettől. Örvendetes, ho gy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Pénzügyminisztérium egyaránt elfogadta a kiemelt nemzeti intézmények szükségességének gondolatát; csak azt sajnáljuk, hogy ezek sorából a Nemzeti Filharmóniát kihagyták, amelynek nem csupán az Állami Hangver senyzenekar menedzselése a feladata, hanem annak biztosítása, hogy komolyzenei hangversenyek legyenek az egész országban. Az örömet azonban megkeseríti az az üröm, hogy e fontos fogalom bevezetése a támogatások nagyságrendjét nem emeli meg. Akkor pedig a k öltségvetés tekintetében mitől
