Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF):
2342 Azt hiszem, hogy ez az adókedvezmény a legolcsóbb az állam számára a támogatás oldaláról, tehát mindenképpen lépni kellene ebben az irányban. Ehhez azt hiszem, hogy kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú üzletrész, értékpapírvásárlásra szol gáló hitelkonstrukció működtetése mielőbb elkerülhetetlenné válik. Ha most tettük volna meg, akkor is elkéstünk volna már vele. Én azt hiszem, hogy erre kell a szövetkezetek és a termelőszövetkezetek jövőjével kapcsolatban elsősorban gondolni. Azt azért mo ndanám, mert ez a vád is fölmerül, hogy a magyar parlament foglalkozik ennyit ezzel a kérdéssel, és hát itt történt a nagy szétverés. Készítettem egy tanulmányt 11 közép- és keleteurópai ország mezőgazdaságának tulajdonosi átalakulásáról. Mind a 11ben ki vétel nélkül a termelőszövetkezetek átalakulására kötelező törvényt hoztak. A vagyonnevesítés nemcsak Magyarországon történt meg, hanem Litvániában, Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Bulgáriában, Romániában egyaránt, és például a szomszédos Sz lovákiában a vagyon 41 százaléka került külső üzletrésztulajdonosokhoz. Tehát ott is van egy élő probléma, s hozzáteszem, hogy a földeknek meg több mint 70 százaléka külső tulajdonban, nem a szövetkezet tagjai tulajdonában van. Az átalakulás ettől függetl enül ott is megy, Bulgáriában is megy, Horvátországban is, és azt hiszem, szerencsére Magyarországon is meg tudjuk, és meg tudják találni a termelőszövetkezeti vezetők az átalakulás helyes irányát, ahol megvan a megfelelő készség és kreativitás. Tehát még egyszer a figyelmet fölhívom: erre a törvényjavaslatra igazából nincsen szükség. Maradhatna nyugodtan az a formája, amely 1994 tavaszán elfogadott. Az az érzésem, megmondom őszintén, hogy ez a módosítás elsősorban azon szövetkezeti vezetők és egyéb érdekcs oportok munkájának az eredménye, és ők kényszerítették ki ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását is, akik félnek a versenypiaci megmérettetéstől, akik a múlt rendszerből örökölt gazdasági, társadalmi és helyi politikai pozíciójukat, mondjuk, egy adott te lepülésen, vagy régióban, így kívánják tovább néhány évig konzerválni. Én azt hiszem, hogy nem az ő szempontjaik szerint kellene ez ügyben a parlamentnek dönteni, hanem pontosan azon kreatív szövetkezeti vezetők útját és példáját kellene követni, akik törv ény nélkül is képesek voltak ezen problémák megoldására, és működőképes egységeket létre tudtak hozni. A következő nagy vita, amelynek ki kell bontakoznia a részletes vita során, az üzletrészarányos szavazás. Szeretném hangsúlyozni, hogy ilyen óriási vagyo nnal rendelkező helyzetben, és mint tudjuk, a mezőgazdaság átlagosnál nagyobb kockázattal bír a befektetések megtérülését illetően, itt az egy tag, egy szavazat elvének fönntartása akkor, amikor gyakorlatilag tőkehasznosításról van szó, teljesen értelmetle n dolog. Én azt hiszem, hogyha nem történik meg e téren a módosítás, és nem lesz lehetőség arra, hogy ott, ahol a kockázati tőke a mezőgazdaságban, vagy az adott termelőszövetkezetben megjelenik, és már egyébként megjelent, és ha azt akarjuk, hogy oda tőke bevonás történjék, tőkeemeléssel tudjon helyzetén javítani az adott, átalakult szövetkezet, akkor az üzletrészarányos szavazásra kell áttérni. Kérdezem én: melyik termelőszövetkezeti vezető fog a saját zsebéből akár csak néhány százezer forintot is inveszt álni a termelőszövetkezet közös vagyonába akkor, ha szavazata továbbra is egy marad, és nem beszélek külső befektetőkről, potenciális befektetőkről, akik esetleg több millió forinttal szállnának be egy szövetkezeti vállalkozásba. De biztos, hogyha egy szav azatuk marad ott, és a 20 000 forintos névértékű üzletrésszel rendelkező tagtársuk őt leszavazza, ebből adódóan ilyen invesztíciót nem is fog megvalósítani. Hasonlóan a bankok se nagyon szeretik ezt a fajta társadalmi, tehát szociális formációt, és higgyék el, hogy amikor a mezőgazdaságban egyremásra szaporodnak a tőkehasznosító társaságok, az egyéni vállalkozások, ahol valódi profitérdekeltség van, azt hiszem, ha a szövetkezet átalakult vállalkozásai nem ezt az irányt követik, akkor ott rövid időn belül c sődhelyzet lesz, az életképességük csökkenni fog, versenyképességük romlik, és ennek az lesz az eredménye, hogy akármilyen jogi formulát is találunk, maguktól ezek a termelőszövetkezetek csődbe fognak menni.
