Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF):
2341 maguknak olyan szövetkezetet hoznak létre, amilyet akarnak, és stabilitásukat ebben az esetben kívülről senki nem fogja veszélyeztetni. Az aktív és nyugdíjas tagok, valamint a kívülállók közötti ellentéttel kapcsolatban csak a következőre szeretnék utalni. A mi számításaink szerint az átalakult termelőszövetkezeteknél az osztalékkifizetés az összes jövedelemfelhasználásból nem éri el az 5 százalékot. Tehát, ha száznak veszem azt, amit munkadíjként, vállalkozói profitként, osztalékként kiosztanak prémium és egyéb más címen a termelőszövetkezet tulajdonosai és tagjai között, ebben az osztalék kevesebb, mint 5 százalékkal szerepel. Nyilvánvaló, hogy ez a mai állap ot a termelőszövetkezet aktív tagjainak felel meg elsősorban, mert a jövedelemfelosztás 70 százalékban a munkabér alapján történik. És ez így helyes is, ők azok, akik ott aktívan dolgoznak. Megértem azokat a problémákat, hogy itt komoly osztalékot kínálni egy termelőszövetkezeti vezetőség részéről akkor, amikor fejlesztési elképzeléseit, elmaradt fejlesztéseit meg kellene valósítani, bizony nem lehet. Amennyiben egy termelőszövetkezeti vezető úgymond szociális meggondolásból vagy falupolitikai meggondolásbó l osztalék címén jelentős összegeket a tulajdonosoknak kifizet, akkor egy idő után nem lesz miből fizetni, mert elmarad az a termelőberuházás, amely megteremtheti a későbbi osztalékfizetési képességet. Tehát ez öngyilkos tett, illetve föl lehet tételezni a z ilyen szövetkezeti vezetőről, az a célja, hogy tönkretegye magát a gazdasági egységet, történjen egy olyan vagyonleértékelődés és egy olyan likviditási probléma, amely esetleg a hitelképesség elvesztéséhez, később pedig a csődhöz vezetheti az adott céget . Tehát újra érzékeltetem, hogy közgazdasági problémáról és nem jogi problémáról van szó. Ez egy álvita, amit a szövetkezeti törvény módosításával kapcsolatban jogi oldalról megközelítve folytatunk. Hogy megoldás van erre és ehhez kormányzati segítség szük séges, azzal kapcsolatban hadd utaljak újra Juhász Istvánra és a Hajdúszováti Szövetkezeti Holdingra. Azért nem a Csopaktájára, mert sok képviselőnek tele van a hócipője ezzel az átalakult vállalkozással. De Hajdúszovátiról elmondanám, mert példaértékűnek tartom, ahogy ott a kívülállók és a nyugdíjasok ügyét kezelték. Mi történt ott? Először is jogutód nélkül megszűnt a termelőszövetkezet, ehhez kellett a kreativitás a szövetkezet vezetőjétől. Utána újraalakultak a következő héten holdinggá. Mindenkit, aki kívülálló volt, bevettek aktív tagnak, aki be akart szállni a holding szövetkezetbe. Be is szálltak egyébként érdekes módon száz százalékban, és most valódi olyan szavazati joggal rendelkező tulajdonosok, akik a szövetkezeti holding különböző vállalkozásai nak menedzselésébe, stratégiaépítésébe bizony szavazati joggal beleszólhatnak. Tehát volt erre megoldás, annak ellenére, hogy nagyon sokaktól azt a vádat kapta a korábbi kormány, hogy szándékosan szétverte ezen termelőszövetkezeteket és lehetetlenné tette a jövőjüket. Hadd mondjam el, hogy ez a hajdúszováti szövetkezet azon ritka szövetkezetek közé tartozik, amelyiknek egy fillér vagyonvesztése nincs mind a mai napig, osztalékfizető képességgel bír 1994ben is és az aktív, a nyugdíjas és kívülálló, ma már a ktív valódi tulajdonosoknak egyaránt hasonló mértékű osztalékot tud fizetni és a szövetkezet emellett nagyon komoly fejlesztéseket is meg tudott valósítani. Azt hiszem, hogy rajtuk kívül jó pár ilyen szövetkezet van, amely példaként felhozható. Tehát a szé tverésnek nevezett akció nagyon egyoldalú megközelítés, aki tehetségtelen volt, az szétverésnek találta, aki talán a nehéz helyzethez igazodva kreatív gondolkozású vezető volt, az bizony ilyen megoldásokat tudott találni a szövetkezet tulajdonosai és a dol gozói számára. Hozzáteszem, több száz ilyen termelőszövetkezet van, amelyik így alakult át, tehát nem egy egyedi jelenségről van szó, amely véletlenül van, akinek sikerült, hanem mindazon termelőszövetkezeti menedzsmentnek, ahol valóban kreatív, hozzáértő menedzsment ült a helyén. Tehát azt hiszem, hogy a jövőben ezt a folyamatot talán ilyen példamutatóan, ahogy Hajdúszováton tették, támogatnia kell a kormánynak, adókedvezményeket hosszabb távra fönn kell tartani, pontosan a tulajdonosi koncentráció érdekéb en. (16.20)
