Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2325 megállapításom szerint ez diszkrim inatív intézkedés, amíg a korábbi hatályos törvényben ez benne volt, létezett, itt viszont már írásban fogalmazódott meg. Én úgy hiszem, hogy e törvényjavaslatot nem kellett volna e formájában beterjeszteni. A közgyűlés összehívása vonatkozásában is van kí vánnivaló a törvény szerkezetében. Amíg a tagok üzletrésztulajdonuk nélkül, úgymond számuk alapján tudják összehívni a közgyűlést, addig a kívülállók csak a vagyonuk 10 százalékát elérő nagyságrend után. Hasonlóság van az üzletrészek között a tag és a kív ülállók között, mégpedig az, hogy mind a két réteghez tartozónak az üzletrésze egy vagyont testesít meg a szövetkezet keretén belül. A különbség talán ott van, hogy a szövetkezeti tag a rendelkezési jogát egy szűkítettebb körben, de használni tudja vagy ér vényesíteni, ugyanakkor a kívülálló rendelkezési joggal üzletrésze tekintetében egyáltalán nem bír. Tisztelt Ház! A szövetkezeti törvény - a jelenlegi hatályos törvény - preambulumában utal az önkéntesség elvére. Nyilvánvalóan e körül a célját is úgy fogal mazza meg, hogy a tagjai érdekét kívánja szolgálni. Ez a törvényjavaslat valóban csak a tagok körében gondolkodik és az úgynevezett tagi érdeket kívánja szolgálni. Nem lehet megkerülni a kívülállók jogállását. A bizottsági állásponttal kapcsolatosan: a gaz dasági, alkotmányügyi, a mezőgazdasági bizottság egyaránt megfelelőnek, alkalmasnak ítélte a törvényjavaslatot vitára, a mezőgazdasági bizottság azonban utalt arra, hogy a későbbiek során szükségessé válik egy új törvénynek a beterjesztése. A bizottság is talán észrevette, hogy félmegoldást sem ad a gazdasági problémák megoldására ez a törvényjavaslat, tudnillik ha még azt is figyelembe veszem, hogy az agrárágazat az elmúlt években igen súlyos helyzetbe került. Hogy mennyire súlyos helyzetbe és ennek mi let t a következménye: ha valaki végigutazik az országon - akár gépkocsin, akár vonaton - mindenfelé tönkrement táblákat, gyümölcsösöket, parlagföldeket lát hektárszámra. Ez nemcsak szövetkezeti kár, ez nemzeti kincsünk, a nemzeti vagyon egy tönkrement része j utott Pató Pál úr vagyonának a sorsára. Ezért vártam ettől a törvénytervezettől vagy legalább is ettől a módosítástól, hogy gazdasági oldalról közelíti meg a szövetkezeti törvény módosítását. (Közbeszólás balról: Szövetkezeti törvény?) A kisgazdapárt állás pontja mégis az, hogy egy gazdasági koncepció keretén belül kell a szövetkezetekkel kapcsolatos gondokat rendezni. Mindenekelőtt a kárpótlási törvény, a szövetkezeti törvény - az átmeneti szövetkezeti törvényt is beleértve - kihatásait, nem kerülve meg a f öldrendező vagy földkiadó bizottságok működéséről szóló jogi szabályozásokat. Ezt kell eggyégyúrni, mert különkülön nem lehet rendezni olyan mértékben, hogy az elégedettséget váltson ki gazdasági vagy jogi vonatkozásban. Valóban, a koncepciótól elvártuk v olna, hogy elsősorban a tulajdonviszonyokat rendezze, a tulajdonviszonyokon belül a használat és a birtoklás jogára térjen ki. Az ágazat egésze középtávú feladatainak a meghatározását is itt tudtuk elképzelni, e gazdasági koncepció keretén belül. Meg kelle ne fogalmazni - legalábbis a jövőben megalkotandó szövetkezeti törvényben - a birtokpolitikai elveket. Tudomásul kell vennünk: nagymértékben kisparcellák alakultak ki, a szövetkezeti táblák szétfröccsentek, az elaprózódás megakadályozására önkéntes földcse re útján ma még valamennyire összébb lehetne hozni ezeket a földeket és az előterjesztőnek gondolnia kellett volna a kisparcellák összevonására - természetesen csak önkéntes földcserével. Nagyon nagy gondnak látom, hogy minél később fog a kormány hozzányúl ni e gazdasági koncepcióhoz, annál nagyobb gondok lesznek. (14.50) Sok ember a kárpótlás során földtulajdonhoz jutott, másoknak tagi földtulajdona van, és van egy csoport, akiknek nem volt földje, s ez a réteg csak a tagi földalapot kapta meg. E földalap n agysága pedig nem több vagy talán el sem éri a kilencvenes évekbeli háztáji föld nagyságát. Márpedig ez a réteg az, akik élethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkoznak. Ezeket az embereket kirekeszteni a tulajdonlás köréből - úgy hiszem - nem szabad, mert ha lesz Magyarországon egy egységes
