Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - Dr. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP):
2321 Így előttem, jogász előtt érthetetlen, hogy pár hónapot követően egy újabb ind ítvánnyal, újabb javaslattal áll elő, amely egyáltalán nem előremutató, hanem a visszarendeződés irányában hat. És a visszarendeződés azt is jelenti, hogy nem óhajtunk az Unió felé utat találni, mert ha az Unió felé mennénk, akkor harmonizáció keretében jo gszabályainkat úgy alakítanánk ki, hogy ott elfogadhatók legyenek. Kérem, meg kell mondani azt, hogy ezzel a törvénnyel mi nem fogunk bejutni az Unióba, és ezt önök is nagyon jól tudják. Az igazságügyminiszter úr is tudja, hogy nem ez az előírás nekünk. I lyen lehetetlen megoldásra, én szerintem látszatmegoldásra lehet, hogy szükség van, de bizonyos hátsó célok érdekében. Tessék belegondolni: ha a közgyűlést összehívják, s 10 órakor határozatképtelen... két óra elteltével esetleg, ugyanazon a napon határoza tképes. Az előttem szóló Torgyán képviselő úrnak nagyon igaza van abban, hogy utána már magyarán a szövetkezeti irodában jelenlévők fogják eldönteni, hogy mi legyen a tulajdonosokkal, a tagokkal, az üzletrésztulajdonosokkal. Ez tehát abszurd, lehetetlen h elyzet. Ez a manipuláció elő is fordult. Hisz' részt vettem közgyűlésen, ahol azt csinálták, hogy kint dolgozó embereket hoztak be, hogy fölszaporítsák a taglétszámot a kívánt mennyiségre, utána lejelentkezés után 10 perccel el is mentek, végezni a munkáju kat. Ilyen manipulációkra tehát nem szabad lehetőséget adni, hogy majd a szövetkezet szabályzata fog efelől rendelkezni. Kérem szépen, tudni kell, hogy az üzletrészek esetében csonka tulajdonjogról beszélünk, és ez a tulajdonjog még inkább csonkává válik e nnek a törvénynek a hatályba lépése során, mert ezt a tulajdonjogot nem fogja megkapni már senki; valószínű, hogy ezek az üzletrészek a tszek rossz gazdálkodása folytán eltűnnek, és utána nem lesz semmi. Szabad legyen egy példát említenem, amely 1959ben történt, a Tiszazugban - itt vannak tiszazugi képviselők, ők is tudhatnak róla esetleg. Kérem, bevitték a kényszertagosítás során a lovat az istállóból. Hazajön a gazda, kérdezi a feleségétől, hogy hol a ló. A tszben - mondja az asszony. Rohan a tszbe, t alálkozik az elnökkel, megkérdezi: kié ez a ló? Azt mondja: a magáé, János bácsi. No és mikor vihetem haza? Majd ha megdöglik. Hát ekkor viheti haza. Most nem értem, hogy az elnök úr mire mondta, melyik döglik meg, a tulajdonos vagy a ló...? De mindenesetr e én a jobbik lehetőségre gondolok, a lóra. Kérem szépen, így néz ki az üzletrészek dolga. Az az ember, aki bevitte a lovát akkor, 1959ben, nem fogja visszakapni, mert nyilván időközben megdöglött már a ló. Nem fogja megkapni, és nem fog kapni semmit; még az, ami üzletrészként, csonka tulajdonként megmaradt, - miután rendelkezési joga nincs , nem fog megmaradni az sem. Nem hiszem, hogy az a célja a kormányzatnak, hogy ilyen téren feszültséget teremtsen, és ennyire ki kellene élezni a szövetkezetekben az i lyen helyzetet. Megoldásként azt lehetne mondani, hogy ezt egy módosító indítvánnyal föltétlenül meg kell változtatni, mert így nem fog olyan irányban hatni, ami felé menni kívánunk. De szabad legyen azzal is foglalkoznom, hogy ennek más kihatása is van. M ert aki nem kapja meg, nem tud az üzletrészéhez hozzájutni, az hogyan gazdálkodik a saját területén? Nem tud gazdálkodni, mert a vagyona bent van a tszben, s a tsz nem adja ki; ezáltal tehát saját gazdálkodásának elindítása lehetetlenül. Nem tud mobilizál ni, nem tud gazdálkodni. Ennek kihatása tehát sokkal nagyobb és jelentősebb, mint ahogy azt az első pillanatban látni lehet. Azon kívül: a tsz- tagságra sem hat ez a törvénytervezet jótékony módon, mert az is el fog szegényedni és utána kitermelődik az úgy nevezett "kolhozmuzsik" a tszen belül, a másik oldalon pedig ott van a földhözragadt kívülálló tag. (14.30) Ezért kellene ezt nem kézlegyintéssel elintézni, hanem átgondoltan és azt hiszem, más módon megfogalmazva rendezni ezt a kérdést. Nincs alapja anna k, hogy ez valamilyen formában a magyar parasztság javát fogja szolgálni. Nagyon vártuk, és mindenki azt gondolta, amikor beterjesztették,
