Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
2310 Szakmai vagy távlati szakmaipolitikai jellegű előrelépésről, a nyugateurópai szövetkezeti demokrácia elveinek megfele lő modern szövetkezeti törvény kidolgozásáról - éppen a terjedelme és a szándék miatt - nem lehetett szó. (13.30) Hallottuk a bizottsági meghallgatáson, ahol a mezőgazdasági bizottságban - egy televíziós vitában egy riporter nagyon rosszul mondta, hogy a Kisgazdapárt képviselői megszavazták, szerencsére, tanúk rá a kormánypárti képviselők - minden ellenzéki párt általános vitára alkalmatlannak tartotta ezt a szövetkezeti törvényt; így természetesen mi ketten, kisgazda képviselők is. Épp azért, mert semmi m ás politikai célja ennek a törvénymódosításnak nincs, mint a kívülálló üzletrésztulajdonosok jogait még jobban megnyirbálni, és a szövetkezet szétválását megnehezíteni. Kérdezem én, mi indokolja ezt a négyszakaszos törvénymódosítást? Nézzük az első dolgot ! A kívülálló üzletrésztulajdonosokat bűnbaknak kikiáltani, nevetséges dolog. Egy: mutassanak nekem a kétezer jelenlegi szövetkezetben olyat, ahol a szövetkezet elnöke független kisgazdapárti. Nem tudnak ilyet mutatni. (Lakos László földművelésügyi minisz ter: Van ilyen szövetkezet.) Miniszter úr, erre mondja, hogy van. Örülök, hogyha van; akkor meg fogjuk ismerni. Legyen szíves, akkor mondja meg a címét, hogy mi is megismerjük. Kettő: mi szükség a kívülálló üzletrésztulajdonosok érdekét még jobban megnyir bálni? Hisz ezeknek a kívülálló üzletrésztulajdonosoknak van rendelkezési joguk? Sajnos nincs. Tehát azzal a szövetkezeti üzletrésszel legtöbb helyen nem tudnak rendelkezni. Ne kiáltsuk ki őket bűnbakoknak, mert nem ők felelősek azért, hogy a magyar mezőg azdaság és így a szövetkezetek is, ilyen nehéz állapotban vannak. Hisz, mint mondtam, nem a független kisgazdapárti vezetők voltak a téeszvezetők, hanem általában ugyanazok, akik régen. Valóban, elfogadom a miniszter úrtól - hisz többször vitatkoztunk már különböző szakmai fórumokon , hogy nem lehet általánosítani. De hetente kaptuk a több száz panaszos levelet - 1990ben, az akkori választások előtt, de azóta is - azoktól a szerencsétlen sorsú idős emberektől, akik a részaránytulajdonukat ki akarnák ven ni; hisz öt évvel ezelőtt már, Hütter Csaba minisztersége idején, az 1990. évi IXes törvényben az elvi lehetősége megadatott annak, hogy mindenki a részarányát kivegye. De mégis, szinte öt évnek el kellett telni, és még mindig ezekkel a gyakorlati gondokk al küzdenek. Naponta kapom én is azokat a leveleket, amelyekben a különböző kiskirályoskodás jeleiről írnak. Itt nem akarok általánosítani; vannak nagyon jó szövetkezetek. Legutóbb Bajnán voltam, ahol maguk az egyszerű részaránytulajdonosok nyilatkoztak, hogy semmi gond nem volt a részarány kivételével. És gondolom, a szövetkezeti elnökkormánypárti képviselők is számtalan ilyen esetet tudnak mondani. De még egyszer mondom neked, miniszter úr, nagyon sokan vannak, ahol nem sikerült ezeket megoldani. Ezért örültem nagyon, amikor egy, valóban társadalmi igényt kifejező, szakmailag indokolt törvényt beterjesztettetek, a földrendezési és a földkiadó bizottságokról szóló törvényt, ami már valóban évek óta szükséges és kell. És az, hogy jövő év március 31éig köt elesek a földkiadó bizottságok meghozni a határozatot a részarányokról, hogy a földrajzi helye is meg legyen határozva annak részaránynak, ez szakmailag rendkívül indokolt, 1,6 millió embert érintő, családtagokkal együtt a lakosság egyharmadát érintő törvé ny, a föld 28 százalékát érintő - ez kell! De mi szükség volt erre, az újabb politikai indulatokat kiváltó szövetkezetitörvénymódosításra, amikor eleve a bizottságban mind a négy ellenzéki párt ellenezte, amikor a szövetkezeti elnökök, magában a kormányfr akcióban is többen, még szigorúbb módosítást követeltek a minisztériumtól. Nyilván ezt nem tudja megoldani a minisztérium vezetése; tehát semmi nem indokolja. Megoldja, hogy egy valódi, modern szövetkezeti törvényünk legyen? Nem oldja meg; csak újabb polit ikai indulatokat korbácsol fel, amely újabb sérelmeket hoz. Továbbra is azt mondom: tehát a kívülálló üzletrésztulajdonosokat beállítani bármilyen mumusnak, először is nevetséges és másodsorban igazságtalan. Hisz a szövetkezeti
