Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
2311 vagyonnevesítések - ezt már múltkor a kétperces reagálásokban is elmondtuk - egyértelműen bizonyították, hogy nem a kisgazdaszemlélet győzött ezekben a szövetkezeti vagyonnevesítésekben... Mert, kedves szövetkezeti elnökkormánypárti képviselők, ezt azért mindenki tudja: a legtöbb helyen korrekten és valóban a jognak megfelelően zajlottak le a vagyonnevesítések. De kérem, a három érdekcsoport - az aktív téesztag, a nyugdíjas téesztag és a kívülálló üzletrésztulajdonosok - között kik húzták a rövidebbet? Kérem, a három szempont al apján, mely a vagyonnevesítést lehetővé tette... Itt a bizottsági elnök úrral is közben polemizálunk; nagyon jó az ilyen plenáris ülés, mert szinte egy bizottsági munkának - olyan kevesen vagyunk - tűnik; de hisszük azt, hogy majd a jegyzőkönyvnek megmarad - és remélhetőleg a szakmai közvéleménynek is megmarad. Tehát még egyszer elmondom: a szövetkezetek vagyonnevesítése a három szempont alapján történt; l. a kereset; 2. az eltöltött évek, tehát a szövetkezetben ledolgozott évek alapján és 3. a bevitt vagyo n. Kérdezek én minden szakembert: ahogy lezajlottak a vagyonnevesítések, a szövetkezetek - ugye, közel 1300, akkor 1300 szövetkezet volt, most 2000 van , legtöbb helyen a legnagyobb százalékos arányban a keresetet vették figyelembe. Kérem, én szövetkezetb en beosztott agronómus voltam. Harmadát kerestem, mondjuk, mint az MSZMP által, párthatásköri lista alapján 20 évvel ezelőtt kinevezett és alibiként megválasztott téeszelnök. Nem mondom, mindenki, még a középvezetők is, agronómusok meg voltak fizetve. De az a szerencsétlen kertészeti dolgozó vagy a csibegondozónő, vagy az a kertészetben dolgozó, aki a 30 fokban, fólia alatt verejtékezett, kérem, annak keresete körülbelül tizedrésze volt a téeszelnök vagy a főagronómus vagy a főkönyvelő keresetének. Tehát ott, a vagyonnevesítéskor már egyértelműen a különbségek, a téeszvagyonhozzájárulások már figyelembe lettek véve, hisz a kereset alapján lettek a vagyonnevesítések döntően végrehajtva. Másodsorban: az eltöltött évek. Hiába volt valamelyik fizikai dolgozó , mondjuk, 10 évvel vagy 15 évvel több évig szövetkezeti tag, mint mondjuk az a téesz csúcsvezető, a vagyonnevesítéskor jobban járt nyilván a csúcsvezető, mert a keresete alapján, amely sokkal nagyobb százalékos arányban lett figyelembe véve, többet kapott , több szövetkezeti üzletrészt kapott. És nézzük a bevitt vagyon oldalát, amelyekből a legtöbb külső üzletrésztulajdonos jött ki. Akik a vérrel, veríté kkel bevitt vagyont..., mert 1959ben is egy kis visszatérés volt... Ma a múltat nagyon nem szabad emlegetni, de kérem: ha 1959ben az erőszakos kolhozosítás nem indul meg, a mi korporatív előnyeink - a talaj, éghajlat és a többi, és a magyar ember szorgal ma, a magyar parasztság szorgalma - predesztináltak volna arra, hogy fejlettebbek lennénk, mint nagyon sok nyugateurópai ország mezőgazdasága. Ezt mindenki elismeri. Ezt maguk a szocialista párti képviselők se vitatják, gondolom; hogyha akkor nincs az erő szakos kolhozosítás, hanem valóban, ahogy NyugatEurópában kialakultak, azok az önkéntes, önsegélyző szövetkezetek, Raiffeisentípusú szövetkezetek és a valódi, családi magángazdaságok kialakulnak, ma jóval előbbre tartana és világszínvonalon tudna termeln i a magyar mezőgazdaság. Még a szövetkezeti múltról: senki nem vitatja azokat az érdemeket, amelyek a szövetkezeti múltban gyökereznek. Kérem, az '59es kolhozosítás után valóban a magyar szövetkezetek nagyon jól tudtak alkalmazkodni a körülményekhez. A sz ocializmus legfejlettebb - így mondom, valóban közgazdaságilag legfejlettebb - rendszere volt a szövetkezeti rendszer, hiszen alkalmazkodóképességük messze felülmúlta bármilyen más szervezetnek az alkalmazkodóképességét. A hetvenes évek elejénközepén bejö tt nyugati technológia - gondolok a fejlett kukoricatermesztésre, vagy az állattenyésztésben az iparszerű termelésre; mind meghozták a maguk technológiai, gazdasági eredményeit. Senki nem vitatja a szövetkezésben és a szövetkezeti múltban rejlő pozitív ere dményeket. Én magam is azt a 15 éves múltat tagadnám meg, mint szövetkezeti agrármérnök, amit ott megéltünk. Dolgoztunk, becsültünk, gyarapodtak a szövetkezetek, az emberek is. De azért ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársak, hogy ez a múlt. Igenis, a 7 0es években, a 80as években már jelentkeztek azok a
