Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2299 következtében úgy érzem, hogy az államnak a nagy család költségvetésekor is valahogyan ebből kellene kiindulnia. Tehát elsősorban nem az a szempont egy költségvetésnél, hogy a kívülről ránk nem erőszakolt, de javasolt 300 milliárdos költségvetési hiány ne növekedjen, hanem az a költségvetés elsődleges feladata, hogy az ország működőképes legyen, hogy az országot működtesse ez a költségvetés. Itt látok problémákat! Azért látok problémát, mert a forrás oldalt vizsgálgatva a következőket állapítom meg. Ez körülbelül olyan - megint a kis családomra visszatérve , hogy amikor nagyon rosszul álltunk, reménykedtünk a lottónyereményben. Terveztük a fe leségemmel, hogy ha majd lesz egy öttalálatosunk a lottón, akkor mi mindent fogunk csinálni. Ebben a költségvetésben ez a forrás oldal sajnálatos módon a mi kis családi lottónyereményreménykedésünkre utal, mert az ebben lévő bevételek nem látszanak nagyon megalapozottnak. Először is az adótörvények még vita alatt állnak. Még nincs eldöntve, hogy vajon az áfában mit emelünk 25 százalékra, vajon az áfa 10ről 12re emelkedike, vajon a személyi jövedelemadónál ezek a sávok maradnake. De ezt nem akarom ragoz ni az idő rövidsége miatt, tehát ez az egyik bizonytalan oldal. A másik dolog a privatizációból származó hatalmas bevétel, amely nem úgy néz ki, hogy reális lenne. Az elmúlt 45 évben a kisgazdapárt reprivatizációs programját azért utasították el, mert sze gény az ország és gyenge a költségvetés. Ezzel szemben én nem látok olyan rettenetes nagy pénzeket befolyni a költségvetésbe erről az oldalról, holott országunk értékeinek nagy részét - hogy finoman fejezzem ki magam - már áron alul eladtuk. Ennek következ tében nem nagyon bízok a 150 milliárdos bevételben, és akkor a forrásnál már problémák vannak. Ez az egyik oldal. Tovább menve: a 300 milliárd költségvetési hiány mellett - de ez már valamivel több, mint ahogy azt az előző napokban hallottam , tehát a köl tségvetési hiány mellett következnek a kiadások. A kiadások 31 százaléka adósságállomány és a kamatterhek, amelyek az országra nehezednek, és amelyek két év alatt - azt hiszem, Békesi pénzügyminiszter úr szavait idézhetem - 1112 százalékról 31 százalékra növekedtek. Tudom, hogy ez tabu téma, tudom, hogy 5 éve nem foglalkozunk azzal, hogy ennek az országnak az adósságállománnyal valamit kezdenie kellene. Az adósságállomány közgazdaságilag egyszerűen állandóan növekedni fog, elvonja a költségvetés lehetőségé t a gazdaság elindításától, a különböző szociális problémák megoldásától. A költségvetésben szereplő tételeknél bizony nagyon ráférne az orvosi segítség, ahogy a kis családomnál előbb hivatkoztam - az egészségügyre, nagyon ráférne legalább egy cipőtalpalás a honvédségre biztonságunk érdekében, a pedagógusoknak is kellene egy télikabát télre, és ezt nem akarom tovább ragozni. Tehát gyakorlatilag ez a költségvetés elfogadhatatlan, mert a társadalmat rendkívüli mértékben terheli, ugyanakkor bizonytalanná teszi az ország működőképességét. Szeretném, ha a pénzügyi kormányzat két témával foglalkozna, mert tudom, hogy arra, amit most elmondtam, azt fogja mondani a pénzügyminiszter úr, hogy igen, igen, de szűk a mozgástér, nincsenek források, nem tudunk mást tenni, szegény ember vízzel főz. Ezt én elismerem. (12.40) Azonban vizsgáljuk meg egy kicsit - és én erre nem kaptam az 1993as költségvetés zárszámadásánál sem, azelőtt és azóta sem konkrétan magyarázatot, hogy az a rengeteg, soksok tíz, százmilliárdos nemzeti vagyon, amely eladásra került, amelyet külföldiek privatizáltak ebben az országban, abból mennyi került a költségvetésbe, hová kerültek ezek a pénzek? Senki nem tud erről felvilágosítást adni. Az ÁVÜvel most nem kívánok foglalkozni az idő rövidsége miatt , de az egy külön misét megérne, és ha lesz még lehetőségem - talán éppen a költségvetési vita folyamán - erről egy pár szót szólni, akkor ezt majd meg fogom tenni. A másik pedig: kérem a kormányzatot, kérem a kormányt, hogy próbáljon valamit csinálni az a dósságállománnyal, mert az adósságállomány kezelése egy sarkalatos kérdés. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem nagyon - hogy úgy mondjam - tárgyalható, ettől mindenki fél, ezt mindenki az asztal alá söpri, azonban egyszer vessünk véget ennek a struccpolitik ának. Húzzuk ki a homokból a
