Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP):
2300 fejünket és nézzük meg, hogy mit lehet tenni, mert ezt az országot teljesen tönkreteszi az adósságállomány, és én, a magam részéről semmi kilábalási lehetőséget nem látok. Tudomásul kell vennie a kormányzatnak, hogy ez a kormán y, ez a pénzügyi kormányzat elsősorban a tízmillió magyar ember, a magyar társadalom kormánya, azoknak az érdekeit kell szolgálni, hogy ez a társadalom ne pusztuljon el, hogy ez a társadalom ne legyen életképtelen, hogy ez a társadalom élni tudjon. Az élet feltételhez pedig szükséges az, hogy a költségvetés prioritása az legyen, hogy a lakosság terheit csökkentse, más forrásokat keressen arra, amit meg akar valósítani, mert így nagyon szomorú tények elé nézünk. Az infláció és a munkanélküliség növekedése oly an helyzetbe hozta ezt a társadalmat, amely azt hiszem, minden kormány bukásához vezet. Én a magam részéről, mivel nem akarom túllépni az időt és lehetőséget akarok adni a tisztelt kormánypárti képviselőnek is, hogy a televízióban szerepelhessen, ezért 8 p erc 10 másodperc után befejezem a beszédecskémet és megköszönöm a szíves figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm Lányi Zsolt elhangzott beszédét. Megadom a szót Hegyi Gyulának, a Magyar Szocialista Párt képviselőj ének, szólásra készül Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen Lányi Zsoltnak ezt a szép gesztust. Az az igazság, hogy cserébe nem tudom azt mondani, hogy egyetértek azzal, amit az adósságkezelésről mond ott, e témában gondolom, a nálam sokkal jobban felkészült Békesi László pénzügyminiszter vagy más képviselőtársaim fognak néhány szót szólni. A költségvetés általános vitájához hozzászólva először is arra szeretném figyelmeztetni magunkat, hogy ez a vita, ha nem is ilyen ügyrendi keretek között, de természetesen nemcsak ebben a Házban folyik, hanem folyik különböző munkahelyeken, folyik az utcán és folyik azoknak a körében is, akiket talán szerencsétlen szóval, de szociális partnereknek szoktak nevezni. Bár ez a szó feltehetően nem Arany János tollára méltó, én mégis szeretném, ha ez a kifejezés, hogy "szociális partnerek" - ha nem is nyelvileg, de tartalmában - megtelne értelmes jelentéssel. Magyarán: lenne felelős kormányzat, lennének felelős munkavállalók és lennének felelős munkaadók, akik valóban közösen munkálkodnak azért, hogy egy szociálisan igazságos és ugyanakkor hatékony piacgazdaság működjön Magyarországon. Ezt a költségvetést nem úgy szeretném tekinteni, mint egy éves, lezárt költségvetést, hanem mint egy olyan lépést, amely ehhez a szociális békéhez, ehhez a szociális piacgazdasághoz elvezető egyik lépcső. Ilyen értelemben az idei költségvetést legalább itt, ebben az általános vitában együtt szeretném látni a kormány modernizációs programjával - amelyet megígértek, hogy tavasszal meg fogunk kapni , azzal az államháztartási reformmal, amelyet sokat s hosszan emlegettek. Őszintén remélem, hogy ebben a parlamenti ciklusban elénk fog kerülni, és akkor elmondhatjuk azt, hogy ez a '95ös költségvetés t ulajdonképpen csak egy lépés azon a négyéves folyamaton belül, amelynek a célja mindenképpen egy szociálisan igazságos, ugyanakkor hatékony piacgazdaság megteremtése vagy - legyünk szerényebbek - megalapozása Magyarországon. Szeretném felhívni kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy a költségvetésről ilyen értelemben egyébként kétszer lesz szavazás; egyszer most decemberben - ennek vagyok olyan bátor, hogy megjósolom az eredményét, remélhetőleg el fogjuk fogadni ezt a költségvetést - és l esz egy másik szavazás 1998ban, amikor a kormány négyéves működése fog mérlegre kerülni. Őszintén bízom benne - és ezt így remélem , hogy a kormányzat annak tudatában terjeszti be ezt a költségvetést, hogy ez 1998ban esélyt ad arra, hogy azok, akik mélt ók a folytatásra, azok folytathassák a kormányzást. Az általános vitában a szociális partnerek közül én az egyik oldal, a munkavállalói oldal vélt és valós érdekeiről szeretnék szólni, olyan pártonkívüli szocialista képviselőként, akit - nem tagadom -
