Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2285 Nézzük tovább Bauer Tamás felszólítá sának megfelelően - a kormányt önmagához mérve - ezt a bizonyos kormányprogramot. A kormány, szinte mind a két kormányzópárt, a tankerületi oktatási központok felszámolását ígérte; a kormányprogram is így szól, most már csak átalakításról hallunk, de ez má s kérdés. Ezzel szemben a tervezetben ez szinte az egyetlen pont, ahol jelentősen, 14 millió forinttal növekszenek a személyi juttatások, ezeknek az előirányzata. További milliókat szán a tervezet vagy a kormány a tankerületi oktatási központok, a TOKok b eruházására. Ezekre a tételekre nem találunk indoklást a tervezetben, noha másutt 200 ezer forintról is leírja, hogy az ruhapénzre, munkaruhára vagy éppen mire kell. (11.30) Tehát a TOKokban - amelyek felszámolásáról, megszüntetéséről, ártalmasságáról oly sokat beszéltek a kormánypárti oktatáspolitikusok is - több mint 10 százalékos béremelésre nyílik majd lehetőség a következő évben. Ezzel szemben - miközben a kormányprogram a kistelepülések iskoláit kiemelten támogatandó intézményeknek, kiemelten támogat andó területnek nevezte - ebben a tervezetben elvonják azt a 300 millió forintot, amit a kistelepülési iskolák támogatására fordított ez az ország tavaly is, tavalyelőtt is. Nem lehet eltagadni persze a kormánytól némi belső logikát, hiszen Horn Gyula emlé kezetes karcagi beszéde - amelyben a pedagóguselbocsátásokról beszélt - kitért a kistelepülések iskoláinak megszüntetésére, összevonására, ily módon a miniszterelnök úr nyilatkozata és a benyújtott törvénytervezet konzisztens, mert ugyanazt valósítja meg; csak éppen a kormány programjával nem azonos. Talán ezt a fordított logikát kéne ajánlani az érdekképviseleteknek vagy a pedagógusoknak: érjék el, tegyenek meg mindent azért, hogy mint megszüntetendő terület kerüljenek be a kormány programjába, s akkor ta lán fejlesztést érhetnek el - lám a TOKok példája. Nézzünk néhány pozitívumot is; vannak ilyenek. A tárca, s ily módon a kormány megduplázni javasolja a közoktatásfejlesztési szakmai programokra fordított összeget, és ily módon 520 millió forintot tud ma jd a következő évben erre fordítani. Örvendetes módon megduplázódik a doktoranduszképzésre fordított összeg, és ily módon ez félmilliárd forintot tesz ki. A felsőoktatás területén a hallgatói sportra is jóval többet kíván fordítani a tárca, 5 millió forint ot; azonban ha 120 ezer hallgatóval számolunk és alaposan végiggondoljuk a hetente folyó sportolást, akkor látjuk, hogy a heti 81 fillér nem az a nagy lépés, amit költségvetési paradigmaváltásnak lehetne nevezni. A "Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz" program is jelentős támogatást kap, 700 millió forinttal nő a "FEFA" támogatása. Csak az a gond, hogy ez a 700 milliós növekedés egy 800 milliós elvonás után történik. Ily módon nem nagyon hihetjük, hogy a kormány jelen állapotában komolyan gondolja azt a bizonyos fejlesztési programot, amit a kormányprogramban megfogalmazott. Nehéz pontos elveket találnunk arra, amit a Tudományos Minősítő Bizottság ügyében látunk, hiszen ezt már jó néhány éve megszüntetésre szánt vagy megszüntetés előtt álló testületként l átjuk. Nagyon helyes, hiszen az akadémiai törvény értelmében más intézmények, más szervek veszik át a régi és elavult minősítés rendjét. Ám mégis, a csökkenő és megszűnő feladatokkal együtt ugyanannyi pénzt, illetve 50 millióval még többet is kap a TMB, mi nt eddig. Akkor tehát nehéz tudnunk, hogyan is működik ez a bizonyos nadrágszíjmeghúzás az egyik és a másik oldalon. A közoktatás normatív támogatása nem növekszik, ugyanannyi, mint volt 1993ban, illetve az idén, 1994ben. Előttem erről már sokat beszélte k. Egyet kell pontosan látnunk: nem normatívákról, nem bérekről van szó, még ha a szakszervezetek erejét vagy gyengeségét itt oly sokan is ecsetelgették. Arról van szó, amit a kormány a programjában alapvetésként fogalmazott meg: az oktatás feltételeinek a megteremtése - egy polgárosodó társadalom feltételeinek a megteremtése. Nem bérek és normatívák vitatkoznak, nem kormánypárti politikusok vagy a kormány szavahihetősége itt a tét, hanem az, hogy a közeljövőben vagy a jövőben nyújte ez a parlament, ez a k ormány, ez az ország a
