Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2280 nyújtotta be, a deficitet pedig az előző kormánytól örökölte. (Derültség.) A kérdés az, hogy ha már így alakult, akkor milyen gazdaságpolitikával lehet kezelni ezt az öröklött helyzetet. Erről folyik a vita a kormánykoalíció és - egyebek mellett - a Magyar Demokrata Fórum szónokai között. Vajon korlátozó vagy elengedő gazdaságpolitikával kelle kezelni ezt a helyzetet? Kádár Béla értetlenkedett tegnap: miért beszél a kormánykoalíció torz növekedésről az elmúlt másfél év fejleményei kapcsá n? Mint ellenzéki vezérszónok nem értette azt, amit mint közgazdász bizonyára jól ért. Egészséges az a növekedés, amely jólétet, növekvő exportképességet, gazdasági erőt produkál, és beteg az a növekedés, amely adósságot, inflációs feszültséget, a vásárlóe rő elértéktelenedését produkálja. Márpedig a mi esetünkben most ismét - nem először - ilyen növekedés következett be az elmúlt rövid időszakban. Kádár Béla itt elismerte azt, hogy úgymond változott a kormány megalakulása óta a kormánypártok gazdaságpolitik ai helyzetértékelése. Én ugyan ezt nem érzékeltem, de nem ez a gond: nem tudom viszonozni ezt az elismerést. Nem tudom viszonozni azt, hogy azóta, hogy 1992 tavaszán az MDF gazdaságpolitikusai azt mondták, túl vagyunk a stabilizáción, itt a növekedés ideje , ezt a téves helyzetértékelést és téves gazdaságpolitikai elképzelést az elmúlt két és fél év után - azt követően, hogy két év alatt egy közel 7 milliárdos fizetésimérleghiányt halmoz fel a magyar gazdaság, és soha nem látott méreteket ölt a költségvetés i deficit , ez után sem képesek ezt a téves helyzetértékelést módosítani. Látnunk kell, hogy Magyarország három évtizede olyan helyzettel küszködik, amikor a növekedés beindulása újra meg újra a gazdasági egyensúly romlásával, eladósodással, inflációs ves zéllyel jár. Azt mondta tegnap Kádár Béla, hogy nem érti, miért próbálunk keresletkorlátozással segíteni ezen a helyzeten, hiszen a magyar gazdaság már nem szocialista tervgazdaság: itt már lassan túlsúlyra jut a magántulajdon, tehát nem indokolt azokat az eszközöket alkalmazni, amelyeket a tervgazdaságban alkalmaztunk. Arra szeretném Kádár Bélát emlékeztetni - amit közgazdászként ő is nagyon jól tud , hogy egy olyan "szocialista tervgazdaság", mint mondjuk az ötveneshatvanashetvenes évek Angliája, ugyan ezzel vagy legalábbis nagyon hasonló problémával küszködött évtizedeken keresztül, azzal, hogy a növekedés beindulása azonnal a külkereskedelmi mérleg romlásához, az eladósodás veszélyéhez vezetett, ezért is hívják ezt "stopgo" ciklusnak angolul, és nem " igyisztoj" ciklusnak oroszul... (Derültség.) ..., mert ez nemcsak a tervgazdaságban fordulhat elő, hanem minden olyan nyitott gazdaságban - importtól, külkereskedelemtől függő gazdaságban , ahol súlyos versenyképességi problémák vannak. Ilyen volt a hatva nashetvenes évek Angliája, egészen addig, amíg - történetesen konzervatív kormány idején - mélyreható strukturális átalakulásra nem került sor. És ilyen a mai magyar gazdaság is, ahol a konzervatív kormány nem volt képes ezeket a strukturális változásokat elindítani, így ez a szocialistaliberális koalícióra marad. Vajon kínálatösztönző vagy keresletkorlátozó gazdaságpolitikával lehet ezen a helyzeten segíteni? Úgy szembeállítani ezt a két dolgot, mint ahogy Kádár Béla ezt tegnap tette, annyi, mint ha azt a kérdést tennénk föl, hogy gázzal vagy fékkel kelle az autót vezetni. Nyilvánvaló, hogy mind a kettővel. Természetes, hogy hosszú távon csak a kínálat korszerűsítése, szerkezeti átalakulása, versenyképessé tétele jelenthet megoldást, de ahhoz, hogy erre legyen időnkmódunk, rövid távon a féket is kell használni - mint az autóban , a keresletkorlátozásra is szükség van ahhoz, hogy ne bomoljon meg teljesen a magyar gazdaság egyensúlya, hogy ne kényszerüljön olyan súlyos beavatkozásra a gazdaságpolitika, am i néhány évre ellehetetleníti a nyugodt, normális kínálatösztönző intézkedéseket. A kormány gazdasági programja - és ennek megfelelően a költségvetés is - tartalmazza azokat a kínálatkorszerűsítő, kínálatot ösztönző lépéseket - a privatizációt, az exportös ztönzést, a vállalkozástámogatást, a beruházásélénkítést , amelyeket az előző kormány is megígért, de nem volt képes megvalósítani. Bízom benne, hogy ez a kormány meg is tudja valósítani. Miután tudom, hogy ez is benne van a kormány gazdaságpolitikájában - és ezt önök is tudják, hiszen a kormányprogram
