Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
2278 nagyon van egymással beszélő viszonyban. Valahogy olyan helyzet alakul ki, amikor egy koplaló család kér 2 kiló húst, a hentes pedig azt válaszolja, hogy sajnos, csak 20 centit tud ok adni. Én csüggetegen várom, hogy az ilyen mértékben biztosított tárgyi és személyi feltételek mellett az Igazságügyi Minisztérium hogyan tud megfelelni az indokolásban megfogalmazott elvárásoknak, hogyan tud jól képzett kodifikátorokat toborozni, hogyan válik a jogalkotás szellemi műhelyévé, mert jóvátehetetlen következményekkel járna, ha a Szalay utca 16ban a minőség forradalma helyett a középszerűség ellenforradalma zajlana le. Azért ebben a bánatos sötétségben felcsillan egy, az Igazságügyi Minisztér ium bölcs előrelátását és ügyességét bizonyító reménysugár, amelynek a lángjánál egy átmeneti időszakban talán még melegedni is lehet. A költségvetésben a személyi juttatások előirányzataként szerepel ugyanis a jelenleg betöltetlen 39 álláshely, és ebből a pénzből remélhetőleg azért sikerül néhány szépen éneklő és színes tollú madarat befogni ebbe a kalitkába. Az örömet kissé beárnyékolja, hogy ezt a tiszteletreméltó húzást azért az Állami Számvevőszék a jelentés 41. oldalán nem fogadta kitörő lelkesedéssel , pedig a szorult helyzetet másképp nyilván nem lehetett megoldani. Az Igazságügyi Minisztériumnak olyan beláthatatlan horizontú a feladat- és hatásköre, mint a délibábos hortobágyi pusztáé. Hát ebből csak két szikrögöt, ha még felemelek: az egyik a büntet ésvégrehajtás, amely csak úgy tudna az elvárásoknak megfelelni, ha esetenként szabadságolná a fogva tartottak felét. A baj ezzel csak az, hogy utána nagyon nehezen tudná begyűjteni őket. (Derültség.) Politikai államtitkári múltam eseményei között lenyűgöző élményként tartom számon az elítéltek sorsa iránti fogékonysággal rendelkező egyik külföldi küldöttség látogatását, ahol a résztvevőket csak az érdekelte, hogy vajon hány négyzetméter terület jut egy fiatalkorú elítéltre, és vajon hogy vannak biztosítva a közművelődés iránti igényei. Ugyanakkor a piacgazdaság, a kezdődő piacgazdaság súlya alatt recsegveropogva omlottak össze az elítéltek foglalkoztatását biztosító büntetésvégrehajtási vállalatok, és még ma sem lehetett megoldást találni erre a gondra. Ped ig gondolják el, hogy az elítéltek foglalkoztatása elmaradásának milyen anyagi következményei vannak, nem is szólva az erkölcsi következményekről, amikkel ez jár. Eléggé sajnálatos módon ez a büntetésvégrehajtás egy kicsit olyan mostohagyerek a családban, és a kívülálló nem nagyon érzékeli, hogy azért ez a fegyveresnek számító testület milyen gondokkal küzd, s valójában csak a hivatástudat tartja össze, mert az anyagi megbecsülése és tárgyi feltételei messze állnak nemcsak az európai elvárásoktól, hanem a n ormális magyar elvárásoktól is. Csak egy rövid kitérő az igazságügyi szakértői intézetekre. Ha ez így megy tovább, akkor nem lesz mit felügyelnie az Igazságügyi Minisztériumnak, mert szétesik az egész intézmény. A szakértők elmennek napsütöttebb tájakra, é s az egyre bonyolultabb szakértői közreműködést igénylő jogvitákkal küzdő bíróság, hogy úgy mondjam, szépen "megnézheti majd magát." Ebben a tárgykörben utoljára hagytam a szívemhez legközelebb álló bíróságok ügyét, pedig ez egy misénél é s egy 15 perces felszólalásnál többet is megérne. Megszállott híve vagyok a bírói tekintélynek, és még emlékszem arra az időre, ez a kor előnye, amikor ez a tekintély úgy fénylett, mint sarkcsillag az égen. A diktatúra időszakában egykét ellenséges űrhajó t vetettek be a sarkcsillag ellen. A fénye kicsit megkopott, és folytatni kellene a fényforrásnak a feltöltését. Eddig senki nem vitatta, sőt tárgyilagosan elismerte, hogy a korábbi igazságügyi kormányzat még a lehetőségek határain is túllépve mindent megt ett a bíróságok személyi és tárgyi feltételeinek messzemenő biztosítása, s a bírói tekintély és a bíróságokba vetett bizalom visszaállítása érdekében. Lássuk be, hogy omladozó épületben, feldúcolt falak között és lyukas nadrágban nagyon nehéz tekintélyt su gározni. És a költségvetés tervezetében az az elkeserítő, hogy a fényforrás feltöltési folyamata félelmetesen lassulni kényszerül. Hát tudjae és érzékelie valaki például, hogy a bíróságok költségvetése nem tartalmazza a postaköltségek emelkedéséből szárm azó, úgy körülbelül, bagatell százmillió forintot kitevő többletkiadást? Talán kímélni akarjuk az állampolgárokat attól, hogy meghívásnak egyáltalán nem tekinthető és minősíthető idézéseket, fizetési meghagyásokat és ítéleteket kézbesítgessen nekik a postá s? De ezek az állampolgárok akkor azután ne szidják a
