Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvényjavaslat határozathozatala - DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2236 nem életszerű, mert az utasítások többségénél ki sem derül, hogy azzal kapcsolatban az ügyésznek mi a meggyőződése. Ez egyszerűen ellenőrizhetetlen. Áder képviselő úr a javaslatnak az utasítás végrehajtásának szabályait rendező 43. §át egy olyan r endelkezéssel egészítené ki, amely kimondaná, hogy az utasítás végrehajtását e törvény alapján megtagadó ügyészt emiatt hátrány nem érheti. E rendelkezés feleslegesnek látszik, mert ha az ügyész a törvény által meghatározott lehetőségekkel élve megtagadja az utasítás végrehajtását vagy felmentését kéri annak végrehajtása alól, akkor jogszerűen jár el, és emiatt ennek külön kimondása nélkül sem érheti hátrány. Áder János képviselő úr a javaslatnak az ügyészségi adatkezelési fejezete rendelkezéseihez nyújtott be módosítójavaslatcsomagot. Ezen indítványainak többsége - egy kivétellel - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény rendelkezéseinek az ügyészségi adatkezelés sajátosságaira való adaptálását jelentik, hasonlóan a rendőrségi törvényben alkalmazott megoldáshoz. E módosító javaslatokkal egyetértek, mert ezek beépítése esetén nem kell az adatkezelési fejezet rendelkezéseihez az adatvédelmi törvény rendelkezéseit is értelmezni. Nem értek egyet azonban azzal a módosít ó javaslattal, bár az alkotmányügyi bizottság támogatta, amely a külföldi adatkezelő részére történő adatátadás esetére a törvénynek egy rendelkezését változtatás nélkül venné át. Ez a módosító javaslat nem nyújt többletet az adatvédelmi törvényhez képest, pusztán megismétli az adatvédelmi törvény azon rendelkezését, hogy a kezelt személyes adatoknak más adatkezelésekkel való összekapcsolása, illetve külföldi adatkezelők részére történő átadása csak akkor lehetséges, ha az adatkezelés feltételei minden egye s személyes adatra nézve teljesülnek. Sepsey Tamás képviselő úr a javaslat zárórendelkezései között található azon rendelkezést kívánta módosító javaslatával megváltoztatni, mely az ügyészek mentességét szabályozza, azt tehát, hogy milyen feltételek melle tt és milyen esetben lehet az ügyésszel kapcsolatban büntetőeljárási cselekményt végezni. A képviselő úr által adott és a precízebb megfogalmazásra törekvő szöveg valójában a kívánatosnál szűkebb körben vonná meg a mentesség határait, mivel nem vonatkozna a magánvádas büntetőügyekre, emellett bevezeti a hatósági tettenérés fogalmát, amelyet azonban nem definiál, és amely nem ismert a büntetőeljárásjogban. Ezért, mivel a javaslat szerinti szöveg pontosabb és a kívánt cél elérésére alkalmasabb, a módosítássa l nem értek egyet. Torgyán József és Varga István képviselő urak a javaslatnak azt a rendelkezését kívánják módosító javaslataikkal törölni, mely megszünteti az ügyészi ténymegállapító vizsgálat intézményét. Varga képviselő úr az indítványá t azzal indokolta, hogy az jelentősen hozzájárult a tények feltárásához, s ezzel a köznyugalom megőrzéséhez, ezért annak megszüntetését semmi nem indokolja. Torgyán képviselő úr pedig a ténymegállapító vizsgálatnak a joghézagok feltárásában betöltött szere pe miatt tartaná jónak ezen intézmény fenntartását, bár a bizottsági vitában elismerte, hogy ez a jogintézmény nem váltotta be igazán a hozzá fűzött reményeket. Nem értek egyet e módosító javaslatokkal. Az ügyészi ténymegállapító vizsgálatról a magyar jogr endszerben mindössze egyetlen mondat szól. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 25. § (3) bekezdése szerint közérdeket sértő, illetve veszélyeztető cselekmény vagy mulasztás gyanúja esetében az ügyész ténymegállapító vizsgálatot fo lytathat. Ha ezt összevetjük a több száz paragrafusból álló büntetőeljárásról szóló törvény garanciális szabályrendszerével, rögtön nyilvánvaló lesz, hogy ez a jogintézmény miért nem tartható fenn. A ténymegállapító vizsgálat teljesen tisztázatlan mind a v izsgálandó ügyek körét, mind a vizsgálat alanyainak körét tekintve. Nincs szabályozva, hogy mit tehet az ügyész és mihez nincs joga. Nem tudható, hogy milyen jogai és kötelességei vannak a vizsgálat alá vont személyeknek, egyáltalán köteleseke igazat mond ani vagy bármit mondani, illetve hogy a vizsgálatban való részvételüknek vagy annak megtagadásának vane bármilyen következménye.
