Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZÁJER JÓZSEF a FIDESZ
2173 bővíti majd. Nem menti ebben az esetben természetesen Horn G yula miniszterelnököt, mindkét mű szellemi szerzőjét, hogy a régről jól ismert dialektikus szemlélet foglyává vált a jelenség leírásánál. Eszerint a munkanélküliség csökkenéséhez annak emelkedésén keresztül vezetne az út. Hogy ne vádolhassanak olyasmivel, hogy csak a szocialista párt cselekvési hatókörén már kívül, bár ígérgetési hatókörén még belüleső példákat hozok, lássuk a következő idézetet a tavaly augusztusi opusból. Eszerint a szocialisták kezdeményezik, hogy "az új parlament és az új kormány a mun kaadók és a munkavállalók érdekképviseleteinek közreműködésével alkosson olyan féléves programot, amely tartalmazza a legfontosabb törvényhozási és gazdaságpolitikai lépéseket a gazdaság stabilitása érdekében. Ez alapozza meg a négyéves parlamenti ciklus g azdasági szociális teendőit." Ehhez képest a Hornkormány négy hónap eltelte után és megállapodás nélkül terjesztette be első költségvetését. Az első félévből már csak két hónap maradt. Hamis illúziókeltés persze nemcsak a választási kampányhoz kötődhet. A miniszterelnök szeptember 27ei beszédében ezt mondta: "Elfogadhatatlan jelenség az adók és más járulékok fizetési kötelezettségeinek nem teljesítése. Napjainkban 180 milliárd forintra tehető az elmaradt társadalombiztosítási járulékok összege. Mindez hiá nyzik a közösség forrásaiból." Ehhez képest a költségvetési tervezet 48. §a egy állami nagyvállalat járadékfizetési tartozásának elengedéséről rendelkezik. Pénzügyminiszter úr bizonyára nem tudta, hogy a miniszterelnök szerint ez elfogadhatatlan. A válasz tási ígéretek számonkérése az ellenzék kötelezettsége, de nem egyedüli privilégiuma. Talán nem gyengíti az eddig elmondottak hitelét, ha egy valódi kormánypárti politikust idézek arról, hogy a korábbi ígéretek teljesülését miként látja. A Magyar Nemzet szo mbati számában olvastam az alábbiakat: "Homlokegyenest az ellenkezője folyik annak, amit az a párt meghirdetett programjában, amelynek frakciójában ülök." Tisztelt Ház! A választás jelszavai között fontos szerepet kapott az az állítás, hogy a mostani kormá nyt alkotó pártok hatalomrakerülésével a szakértelem kerül majd kormányra, illetve hogy ezzel a párbeszéd kormánya jön majd létre. E két jelszó - a szakértelem és a párbeszéd - megvalósulását most a költségvetés tervezete alapján fogom vizsgálni. Azt hisze m, abban valamennyien egyetérthetünk, hogy a Magyar Köztársaság '95. évi költségvetését rendkívüli helyzetben tárgyalja az Országgyűlés. A kormány heteken át húzta mind a saját, mind pedig a parlament idejét azzal, hogy néhány tízmilliárd forintnyi megtaka rítást érjen el a pótköltségvetésben. Ez elvette az energiát attól, hogy egy megalapozott, koncepcionálisan kiérlelt, technikailag átláthatóbb szerkezetű költségvetést terjesszen elő. Ez elvette az időt attól, hogy a parlament alaposan megtárgyalja a pótkö ltségvetésnél nagyságrendileg fontosabb, egész évre szóló, saját reményei szerint több év gazdaságpolitikáját is megalapozó '95ös büdzsét. Hamarmunka sosem jó, tartja a régi közmondás. Könnyen meglehet, hogy elfogadása után néhány hónappal a Ház asztalán újból megfordul ez a tervezet - ezt most már a Pénzügyminisztérium különböző tisztségviselői sem tagadják - immár pótköltségvetés, a '95. évi pótköltségvetés formájában. Lehet, hogy többszörösen kell majd megfizetni a mostani kapkodás árát. Nem vigasztal b ennünket az sem, hogy az eddigi gyakorlat szerint rendre csak a pótköltségvetésben láttuk viszont korábban időben megtett saját javaslatainkat. Ez nem vigasz, mert ez azt jelzi, hogy nem sok minden változott azzal, hogy a korábbi kormányt élesen bíráló ell enzéki politikusok állították fel az új koalíciót. A szakértelem kormányától elvárható lett volna, hogy a korábban négy éven át bírált kormány hibáit, költségvetési baklövéseit legalább részben kijavítja. Ez a költségvetés azonban hemzseg azoktól a hiányos ságoktól, amelyeket a Fidesz és a korábbi ellenzék pártjai joggal kértek számon a dilettánsnak kikiáltott MDFkormányon négy éven át. A beterjesztés formáját tekintve nincs lényeges különbség a mostani kormány és a korábbi kormány költségvetései között. A számvevőszék jelentése részletesen foglalkozik ezekkel a
