Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZÁJER JÓZSEF a FIDESZ
2174 hiányosságokkal. Tegnap Hagelmayer úr sajnálkozva ecsetelte, hogy immár sokadszor kérik számon ugyanazokat a hibákat a kormány tervezetén. Ezeket a hibákat mi is sorolhatnánk. Kezdve attól, hogy a j avaslat nem áttekinthető, nem ellenőrizhető, nincsenek a fejezeti főösszegek megfelelően összeadva, egészen addig, hogy a több éves rossz szokástól nem eltérve a kiadások irreálisan alul, a bevételek felültervezettek. Ez utóbbi kirívó példája itt a vitában már többször elhangzott: a privatizációs bevételek valószínűtlenül magas tervezése. Míg '94ben a magánosításból 19 milliárd forintnyi bevétel származott, addig a mostani tervszám 175 milliárd. Ilyen mértékű emelkedés eléréséhez valamilyen csodának kellen e bekövetkeznie. Még ha a legnagyobb tételt jelentő Mol Rt. magánkézbeadása sikeres lenne is, akkor is maximum 100 milliárd körül lenne ez a bevétel. Arról nem is beszélve, hogy a privatizálási bevételek ilyen felsrófolása a privatizálás egyébként kívánat os prioritásait is megzavarhatja. Ha a költségvetést tápláló pénzösszegek behajtása lesz az egyetlen szempont, akkor miként használható majd a privatizáció a gazdaságpolitika rugalmas eszközeként? Ez a követelmény olyan feszített tempót állít a privatizálá s elé, amelyet nem alapoz meg az elmúlt időszak gyakorlata. Hiányzik a tervezetből az államháztartás mérlege. A pénzügyminiszter úr tegnapi, nyugtatásnak szánt szavai, hogy a társadalombiztosítási alapok nem fogják a költségvetés hiányát növelni, még nincs enek tényleges megegyezéssel megpecsételve. Így bizonytalan, hogy nélkülük tervezhetőe a költségvetési mérleg. Hogyan lehet érdemben dönteni, ha ilyen horribilis tételek hiányoznak a leírt anyagból? Az pedig már nem a szakszerűtlenség, hanem a félrevezeté s kategóriájába tartozik, hogy a Világbanktól és az Európai Beruházási Banktól származott hiteleket a bevételek között tünteti fel a tervezet, mintha azok nem épp a hiányt gyarapítanák. Tisztelt Ház! Az említett tények csak találomra kiragadott példák, de összességében elmondható, hogy valamilyen, a korábbi kormányétól lényegesen eltérő többletszakértelem nyomait nem fedeztük fel a tervezeten. (11.30) Nézzük a másik jelszót: a párbeszédet. A költségvetés érdekképviseletekkel való egyeztetését tekintve a tá rsadalmi párbeszéd kormánya szinte rosszabbul áll, mint az előző, az arisztokratikusan elzárkózónak kikiáltott kormány. Pedig az érdekképviseletekkel való kitüntetett kapcsolatai miatt joggal lehetett volna várni a mostani koalíciótól, hogy megkönnyebbedik az egyeztetés. Ehhez képest a költségvetési javaslat úgy került benyújtásra, hogy jelen pillanatban még maga a pénzügyminiszter úr sincs tisztában azzal, hogy miképp fog a végső változat kinézni. Ennek fő oka nem a parlamentben várható változások, hanem a z, hogy a tervezet nem ment át a szükséges egyeztetésen. A társadalmi partnerekkel való tárgyalások még most folynak, s ezek eredménye kérdéses. A kormány arra fog kényszerülni, hogy a parlamenten kívüli megállapodásait a költségvetési vita közben hozza be a Házba módosító indítványok formájában. Ezt az elmúlt négy esztendőben együttesen kifogásolta az ellenzék. Itt tehát szintén nem sok változást konstatálhatunk. De a költségvetési tervezet külső egyeztetése csak az egyik elem. A múlt heti ülésen majdnem a javaslat visszavonása mellett döntött a kormány, mert a mutatók állítólag már a beterjesztés óta megváltoztak volna. A kormánypártok frakcióin belül is egyre több az elégedetlenkedő és kritikus hang, és a kormánypárti módosító indítványokat még csak most készítik. A párbeszéd talán egyetlen eddig sikeres példája a múlt héten a házbizottságban az ellenzék és a kormánypártok között létrejött megállapodás. A Fidesz az ország érdekeire tekintettel és nem a Hornkormány megsegítése érdekében járult hozzá a Házs zabály felfüggesztéséhez és a költségvetési vita korlátozásához, az önmérséklet gyakorlásához. Tettük ezt annak ellenére, hogy ez ellentétes közjogi ízlésünkkel, és annak ellenére, hogy az MSZP frakcióvezetője a tárgyalások kezdeményezése helyett csípőből obstrukcióval vádolta meg az ellenzéket.
