Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ROTT NÁNDOR az FKGP
2166 megakadályozása. Az utóbbinál - tehát a szerkezeti változásnál - "a cél az export és a beruházások arányának növelése, ami viszont azt jelenti, hogy csökkenteni kell a belföldi felhasználás részesedését a teljes kibocsátásból és a fogyasztás arányát a belföldi felhasználáson belül". A legsúlyosabb ellenvetéseim az utóbbi célmeghatározáshoz fűződnek. Az export és a beruházások, illetve arányuk növelése nem jelenti azt, hogy szükségképp' csö kkenteni kell a belföldi felhasználást és fogyasztást, illetve ezek arányát. Ez legfeljebb - és számos megszorítással - olyan gazdaságban lehet érvényes, ahol valamennyi termelési tényezőt teljesen kihasználják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ott, ahol teljes a foglalkoztatottság, ott, ahol teljes kapacitáskihasználással folyik a termelés, csak a fogyasztásból lehet átcsoportosítani a beruházásba és a belföldi fölhasználásból az exportba. De olyan gazdaságból, mint jelenleg a miénk, ahol a munkaerő több mint fél milliós nagyságrendben munkanélküli, a gyárak, üzemek többségének kapacitása pedig jórészt kihasználatlan, ott a fogyasztás és a belföldi felhasználás is növelhető, az export és beruházás valóban kívánatos növelése mellett. Nem hinném, hogy a pénzügyminisz ter úr azt gondolná: a nyugdíjasok csirkeaprólékluxusfogyasztása vonja el az exportárualapokat. A kormány belföldi fogyasztás- és jövedelemkorlátozó törekvése azért is önellentmondásos, mert ezekkel egyben azokat a jövedelmeket is szűkíti, amelyek adóbevé teli forrásai is lehetnének. A nagy mértékű energiaáremelések már önmagukban az egyéb belföldi fogyasztás elől fogják elvonni a lakosság széles tömegeinek csekélyke vásárlóerőit. A kormánynak nem a lakossági fogyasztást, hanem az állami költekezést kellet t volna visszaszorítania - ez a megoldatlanul maradó probléma. A kormány a túlburjánzott állami közigazgatási bürokrácia lefaragására csak részlet- és látszatintézkedéseket tesz. A költségvetés tervezési irányelvei szerint a személyi juttatások előirányzat át az 1994. szeptember 1jén betöltött létszám alapján kellett volna meghatározni. A kormány tehát nem valamiféle radikális megtakarítást, csökkentést tűzött ki célul, legfeljebb az adott helyzet, a status quo fenntartását. Az Állami Számvevőszék vizsgálat ai föltárták, hogy a különböző állami szervek, minisztériumok miképp igyekeztek még ezt a minimális korlátozást is kijátszani. Csak pikantériája okán ragadom ki a Pénzügyminisztériumot, ahol a költségvetés kimunkálásánál nem a betöltött létszámból indultak ki, hanem az engedélyezettből, ami 74 fővel több. Nehéz lehet a pénzügyminiszter úrnak - egyébként nagyon dicsérendően - a takarékosság zászlóvivőjévé válnia, ha saját zászlósurai nem követik ebbe a harcba. A költségvetési törvényjavaslat ezzel a mondatt al kezdődik: "A magyar gazdaság, az erőteljes átalakulás ellenére, válságban van." Aztán rögtön ez után azt is mondja, hogy "a válság elmélyül". Sajnos, mindez igaz. De ha ez igaz, akkor fölvetődik a kérdés: miért nem válságköltségvetést készített a kormán y. Itt lett volna az alkalom, hogy indokolhatóan, indokoltan, nagy mértékben csökkentse a kormány a túlméretezett közigazgatás, államigazgatás költségeit, ne 1994. szeptember 1jei szinten rögzítse, hanem számottevően, jelentősen csökkentse az állami bürok ráciát. A miniszterelnök úr és a házelnök úr néhány hete egyaránt utalt a közigazgatás hibáira, hiányosságaira. Az Állami Számvevőszéknek mind a közelmúltban tárgyalt 1993. évi zárszámadáshoz, mind a jelenlegi költségvetéshez készült jelentése, illetve vél eménye úgyszólván egyébből sem áll, mint a köz- és államigazgatási hibák, törvénysértések, szervezetlenségek felsorolásából. Vajon még ebben a válságban sem jött el az ideje, hogy bátran és radikálisan nyúljunk a túlméretezett, rosszul működő bürokráciához ? Sokkal kisebb, de jobban fizetett államigazgatásra lenne szükség. Választóim sorrarendre jönnek panaszaikkal, hogy a legkülönfélébb állami, közigazgatási szerveknél udvariatlanul, pökhendi módon, lenézően, kioktatóan, őket semmibe véve bánnak velük, és húzódiktolódik ügyeik intézése. A Számvevőszék vizsgálatai bizonyítják, hogy ismételten is szervezetlenül, szakszerűtlenül, a rendeletek, szabályok betartásának elmulasztásával járnak el a közigazgatási, államigazgatási
