Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁDÁR BÉLA az MDF
2156 pénzügyi egyensúlyhiány mutatóival, de a makroökonómiai stabilizációhoz az is hozzátartozik, hogy hogyan áll a reálszféra egyensúlya; az pedig ebben az évben, a legutolsó 12 hónapban - öt év után, sőt azt mondhatnám, lassan 15 év után - kedvező fordulati jelenségeket mutat. Ez nincs benne ebben a költségvetésben, és ez a költségvetés nem ebben a helyzetben, nem ezen az alapon került kidolgozásra! Őszintén szólva én nem tudom értelmezni , hogy mi ez a torz növekedés, amiről pénzügyminiszter úr szólt. A nyolcvanas években vagy különösen a tervutasításos rendszer időszakában lehetett torz növekedésről, mesterséges tervmutatók alapján kidolgozott növekedésről beszélni, de ki ne tudná azt, ho gy azért az átalakulás első négy éve után a magyar GDP, az összjövedelem statisztikailag megfogalmazott részének is több mint 60 százalékát adja a magángazdaság; ha az árnyékgazdaságot is beleveszem, akkor ez kereken 70 százalék. Ez a 70 százalék piaci szü kségletre termel, nem valamiféle torz központi mutató alapján! A magyar gazdaság növekményének az ez évi körülbelül 150 milliárdos nagyságrendjét jelentős részben a külső felvevőpiacok veszik fel! Mitől lenne ez torz? A helyzetmegítéléssel több bajunk van, ami aztán lecsapódik a különféle célokban. Mit is mond ez a költségvetéstervezet? Tisztelt Országgyűlés! Azt állítja, hogy az egyensúlyhiány megbomlásának fő oka a fogyasztás elszaladása. A fogyasztás 1993ban csökkent, '92ben is csökkent, '94ben pedig egy GDPnövekedés mellett egészen minimális emelkedést mutat, hiszen itt a megtakarítások és a beruházások nőttek. Mitől egészségtelen ez? Több mint másfél évtizedig vártunk hasonló jelenségekre, és nem jött - most jön. Másrészt: igaze az a feltételezés, hogy a költségvetési deficit és a fizetésimérlegdeficit tulajdonképpen növekedéssel függ össze? Mikor volt a legnagyobb a költségvetési deficit nagyságrendileg? Az 199192es időszakban, amikor a legnagyobb mértékű volt a visszaesés. Abban az évben a fiz etési mérlegünk aktív volt, tehát ez a fajta összefüggés nem bizonyítható. Sőt, továbbmegyek még egy lépéssel: mikor is volt a magyar inflációs ráta a legmagasabb? 1991ben, tisztelt Országgyűlés, amikor a legnagyobb mértékű, 11 százalékos volt a magyar GD P visszaesése. Hogyan is fogalmazható meg akkor a magyar gazdaságban működő mechanizmusok lényege? Úgy, hogy minél nagyobb a visszaesés, annál nagyobb az infláció és annál nagyobb a költségvetési deficit nagyságrendje. Miért? - kérdezhetik. Egyszerűen azér t, mert egy olyan gazdaságban élünk - nem meglepő módon , ahol, ha visszaesik a fogyasztás, visszaesik a termelés, akkor nő a termékegységre jutó rezsiköltség, azaz nő az infláció és csökken a magyar termék versenyképessége. Ezeknek a hatásmechanizmusokna k a szerepeltetését jó lett volna belefoglalni a költségvetés gazdaságpolitikai háttéranyagába. Én nem akarok hallgatni arra a gonosz kis manóra, aki azt sugallja, hogy netántán nem véletlenül maradtak ki ezek a hatásmechanizmusvizsgálatok, mert így nem t artható fenn a növekedés, a fizetési mérleg és az infláció között a költségvetésben megfogalmazott összefüggésrendszer, amitől megkaptuk ezt a korlátozó jellegű gazdaságpolitikát. A koalíciós pártok helyzetelemzése kizárólag a pénzügyi egyensúlyhiány megbo mlására összpontosít. Ez jogos követelmény, mert egy ország sem élhet tartósan a jövedelemfelhasználás és a jövedelemtermelés közötti nagy szakadék fennmaradása mellett. De azért elnézést kérek, nemcsak ez az egy célja van és lehet a költségvetésnek! Ha a költségvetés csak egyensúlyi, sőt ezen belül csak pénzügyi egyensúlyi problémákra összpontosít, akkor veszélybe sodorhatja nemcsak a reálgazdaság egyensúlyi viszonyait, hanem a társadalom különféle alrendszereinek: az oktatás, az egészségügy, a szociális e llátás, a védelmi képesség különféle feladatait és a feladatok megoldhatóságát. (9.50) Egy korlátozó jellegű költségvetés, amivel most találkozunk, és az ettől remélt üdvözítés nem új jelenség a magyar gazdaságpolitikában. Tisztelt Országgyűlés, tizenöt év e folynak az erre irányuló kísérletek - hogy a jereváni rádió vicckérdésére adott válasszal világítsam meg ezt a problémát.
