Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 22 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁDÁR BÉLA az MDF
2157 Tizenöt éve próbáljuk keresletkorlátozással egyensúlyba hozni a magyar gazdaság makroökonómiai viszonyait! Az eredmények jól ismert ek: az egyensúlyhiány nem csökkent érdemben, annál inkább a jövedelemtermelő képesség. Mi ennek az oka? Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hátha objektív oka is van, nemcsak szubjektív. Az az objektív oka, tisztelt Országgyűlés, hogy egy posztszociali sta, ráadásul közepesen fejlett, megkésve korszerűsödő országban az örökké keresettkutatott egyensúlyhiánycsökkentés nem keresletkorlátozással valósítható meg, mert az egyensúlyhiány oka nem az, hogy túlméretezett a kereslet, hogy megesszük a jövőnket, h ogy levágjuk az aranytojást tojó tyúkot; hanem az egyensúlyhiány oka az, hogy mennyiségileg és minőségileg gyenge a kínálat, és a kínálat problémáin nem lehet keresletkorlátozással segíteni. Ez nem a fejlett piacgazdaságokban kialakult egyensúlyhiányprobl éma, nem másolható a megoldás! Nem tartanám szerencsésnek, hogy a magyar gazdaságpolitika mindenkori alakítóit bárki is gazdaságpolitikai főmásolónak, Mr. Xeroxnak nevezhesse! Itt alkotó módon kell hozzányúlni egy átalakuló posztszocialista gazdaság egyens úlyi viszonyainak a javításához. Önmagában rendkívül helyeselhető törekvésnek tartom azokat a célkitűzéseket, hogy csökkentsük a fizetésimérlegdeficitet 2 milliárdra - tegnap óta olyasmit is hallottunk, hogy esetleg 2,5 milliárdra , és a költségvetési de ficitet 282 milliárd forintra, azaz a GDP 5,5 százalékára. De azért hadd jegyezzek meg valamit: az összehasonlító költségvetési struktúrában, tehát abban az úgynevezett nemzetközi pénzügyi rendszerben, a GFSrendszerben az 1993. évi 199 milliárd forint az akkori 3,5 millió forintos magyar GDPnek - az adósságtörlesztést leszámítva - nem volt az 5,5 százaléka, hanem olyan 5,2 százaléka körüli, és bár az ez évi költségvetési deficit nagyságrendjére vonatkozó becslések már örvendetesen csökkennek - hiszen fél évvel ezelőtt még 80100 milliárdos, azaz 400 milliárd fölötti költségvetési deficitről hallottunk, de tudjuk, hogy az első tíz hónap 220 milliárdos deficitje alapján aligha valószínű, hogy ennek a nagyságrendje 300 milliárd fölé menjen; tehát a GFSrendsz erű deficit ebben az évben 5,5 százalék alá ment, tehát a jövő évi 5,5 százalék nem különösebb meredekvágás a makroökonómiai stabilitás szempontjából, ha pénzügyi oldalról indulunk ki. Csak az alapvető kiindulás, hogy egy gazdaság komplex egyensúlyi viszon yait erről az oldalról, a jövedelemfelhasználás szűkítése oldaláról sohasem lehetett megvalósítani; kérem, szóljon, aki látta, melyik országban sikerült az elmúlt harminc évben strukturális problémákat fiskális korlátozásokkal orvosolni! Ez a dolog lényege , tisztelt Országgyűlés! Egy eleve rosszul felállított egyenletnek nincs megoldása! A részletkérdések taglalása helyett én most néhány költségvetési összjellemzőre szeretnék összpontosítani. Pénzügyminiszter úr megnyugtatására mondom, a tegnapi churchilli utalásoktól eltérően, az ellenzék nem óhajt a parlamentből poklot csinálni, de bizonyos tisztítótűztől nem tudja mentesíteni... (Taps a jobb oldalon.) ... ezt a szakértelemben dúskálkodó költségvetést. Egykét sarokszámról azért mégiscsak szeretnék beszélni . Ez a költségvetés a kiadási oldalon azt irányozza elő, azt reméli, hogy az állam gazdálkodási és szolgáltatási tevékenységét reálértéken lehet 10 százalékkal szűkíteni. Ez a 10 százalék - lássuk be - a magyar GDP 3,5 százaléka. A költségvetés ezt kivonja a gazdaságból. Azt hiszem, ezek után nyugodtan meg lehet kérdezni, hogy ilyen erőteljes szűkítés esetén várhatóe a vállalkozói világ talponmaradása. Várhatóe a társadalom működőképességének a fenntartása? Jogose az a feltételezés, hogy a stagnálás álla potában maradhat a gazdaság? Nem nagyobb a veszély, hogy megint megindul az a bizonyos restrikciós spirál és a zsugorodás? S ha egyszer megindul, ki tudja, hol áll meg, és kit hogyan talál meg!? A költségvetés azt irányozza elő, hogy a gazdaságban a beruhá zásokra, a megtakarításokra és az exportra csoportosít át erőforrásokat. Melyeket? Milyen nagyságrendben? Ha összehasonlítjuk a költségvetés felhalmozási kiadásait, ami az 1993. évi 60 milliárdról és az ez évi 71 milliárdról 90 milliárdra nő, akkor a GDP n agyságrendjében stagnálást látunk, 1,8 százalékos szinten. Ha megnézzük az elkülönített állami alapok nagyságrendjét, az a korábbi, 1993as 70 milliárdról
